~5. fejezet A harmadik meglepetés

Hy everbody! Majd sok minden ki fog derülni a továbbiakban. :)
Szóval nem baj ha nem értenétek az utolsó két mondatot. xd  Jó olvasást! Kommentelni ér! xX

Meli háza alig pár sarokra volt. Közel laktunk egymáshoz,ez volt a szerencsénk.
Lassan ballagtam felfele a még mindig világos utcán. Még csak szeptember közepe volt,szóval még mindig későn sötétedett. A levegő nagyon fülledt volt ezért nagyon nehezen tudtam levegőt venni. Nagyon király,hogy estére szokott megjönni a nagy meleg. Egész nap kellemes idő volt.Így estére mindig meg lehet dögleni a melegtől.
Szóval.Lassan ballagtam a meleg betonon. Ezen elmosolyodtam.Nyáron Melivel együtt mentünk ezen a járdán a 40 fokos hőségben. A meleg miatt megolvadt a beton és szinte tocsogott. Melivel úgy döntöttünk versenyzünk a kis boltig. Én mivel gyorsabban futok nála simán lehagytam. Mikor visszafordultam ő jó néhány méterre állt és csak visított,hogy nem bír menni. Akkor vissza mentem. Majd meg fulladtam a nevetéstől mivel Meli beleragadt a papucsával az olvadt betonba.
Séta közben elértem az eset helyszínéhez is. A papucs ugyan nem,de a lábnyom még mindig ott volt. Bele írva a dátummal.Azt egy bottal írtuk bele.Az is elég körülményes volt mivel talán fél óráig a megfelelő botot kerestük.
A gondolatmenetemből egy éles hang zökkentett ki. Az út test másik oldaláról egy srác integetett és kiabált,hogy menjek oda hozzá. Megijedtem. Futásnak eredtem az utcán.Reméltem nem fog követni. Nem ismertem fel és azt hittem nem is ismerem a fiút,férfit,srácot,jaj, mindegy is...
Már csak egy sarok.Még mindig futottam.Hátra néztem és szerencsétlenségemre követett. Nem bírtam tovább szusszal. Nem bírtam futni. A sírás kerülgetett a nap miatt és ráadásul pánikba voltam esve. Megálltam és gyors tempójú sétával akartam tovább menni de mire kifújtam magam utolért.Pár méterre volt,gondoltam akkor megfordulok. Végül is már mindegy volt. Ha rosszat akar orrba vágom vagy sikítok,hogy tűz van és akkor talán hülyének néz. De ezeket a számításokat hamar elvetettem.
Mikor megfordultam rosszul számítottam ki milyen messze van ezért nekem jött. Mindketten felbuktunk. Gondolkodás nélkül elkezdtem püfölni a földön fekvő srácot.
-Azt hiszem nem így szoktuk üdvözölni egymást- mondta miközben a kezével próbálta védeni magát. Hirtelen leállt a kezem. Csak úgy magától. Egy pillanat se kellett amíg felidéztem ki lehet. A kezeit elvettem arca elől és felsikítottam.
-Ne haragudj! -ráncigáltam fel a földről és elkezdtem leporolni a pulcsiját.-Te vagy ma a 3. meglepetésem!- mentegetőztem.Az első a 1D a szerkesztőségnél, a második Mike nálunk. Logikusan a harmadik a vele való találkozás.
-Gondolom mert általában puszival szoktál köszönni és nem ököllel -nevetett.Nevetése olyan érzés volt mint ha visszakaptam volna valamit amit elvettek tőlem. Üdítő érzés volt újra hallani a nevetését. Talán már fél éve nem is találkoztunk. Nem csoda,hogy alig ismertem fel Conor-t.
Végre kapcsoltam,hogy az üdvözlő puszimra vár szóval adtam neki egyet. Elégedett volt,hogy sikerült megértetnie velem a szándékát.
-Rég láttalak -öleltem át. A nap fénypontja volt ,hogy összefutottunk.Szó szerint.
-Én is- ölelt vissza. Az érzés leírhatatlan volt. Annyira boldog voltam,hogy újra érezhettem őt. Eszembe jutott Harry és Mike. Hogy egy ölelés mennyi gondot okozhat. Úgyhogy lassan elhúzódtam tőle.
-Melihez mész? -kérdezte miközben a hajamat a fülem mögé tűrte. Erre a gesztusra inkább úgy reagáltam,hogy azt a tincset visszaraktam a helyére.-Nem változtál -nevetett.
-Igen,Melihez megyek.
-Elkísérlek.- és elkezdtünk együtt menni a ház felé.

~10 perccel később
 -Úristen,úristen,úristen -sikított Meli. -Nem hiszem el- most már fel is állt a laptop elől és elkezdett ugrálni.
Én és Conor zavartan néztük a reakciót. Oda ültem a gép elé és nem tudtam nem észre venni. Harry bekövette Melit. Nagyjából csak fél órája történt a botrány. Mikor haza ért első dolga az volt,hogy bekövesse őt? Ez azért elég fura.
Most már Conor is kíváncsi lett. Oda ült mellém és együtt tanulmányoztuk a képernyőt.
-Ezt meg kell ünnepelni-lelkesedett Meli. -Hozok kólát és chipset. -és kirohant a szobából.
-És tegyél mellé pónis gumicukrot is!-kiáltott utána Conor. Felvettem a figyelmeztető tekintetem és Conor-ra néztem. - Így akar kirúgni a hámból? Eleve az ünnepelni való is nevetséges-röhögött.
-Neki Harry egy bálvány. Akit isteníthet. Neki ez nagy dolog ráadásul nem mehetünk le sörért mert nem is adnának.- magyaráztam mosolyogva és a végére én is elröhögtem magam mert nekem is leesett Meli milyen jelentéktelen ügyet akar megünnepelni.
-Ti nem.-vonogatta a szemöldökét Conor - Mindjárt jövök.-és elindult a kabátakasztóhoz. Felvette a kabátját és indulni készült.Utána rohantam,hogy megkérdezzem mire céloz. De mire oda értem eszembe jutott a válasz. Conor már tizennyolc. Neki adnak.
-Akkor hozz egy doboz rumos golyót is!-kérleltem.
-Hozok kettőt -kacsintott és már kint is volt az ajtón.
-Conor?-ért be Meli a konyhából. Kezében egy nagy tálca tele chipsel ,gumicukorral,csokival és egyéb otthon talált hizlaló izékkel.
-Elment sörért és rumos csokiért-vontam vállat és visszamentem a géphez. Leültem és bejelentkeztem a saját twitter fiókomba.A rengeteg követőim (régebben 6) eggyel többen voltak. Megnéztem ki a hetedik követőm.De már tudtam. Harry engem is bekövetett. Egy tömör és lényegre törő üzenetet kaptam tőle: "Szia :)"
Hát így kezdődött az egész lavina.Ezzel az egy szóval ,ami sok mindent eldöntött eldöntött a következőkben.