A jövőnek szánna írtam ezt a részt :D Remélem tetszik,hamarosan a 1D-s srácok is a sztoriba kerülnek :)
Jó olvasást :) Komizni ér. xX
-Vedd fel te!-utasít és a kezembe nyomja a telefont.
-De neked kell - mondom és visszaadom. Még vagy 30-szor megismételjük ezt mire belemegyek. Felveszem a telefont. Meli közben mókus módjára szája elé rakja mindkét kezét és hatalmasra nyitja a szemét.
-Halló,tessék? Ez Melinda Gooseberry telefonja -szólok bele a készülékbe.
-Szia -szól bele egy férfi hang. Meli elkezd izgatottan toporzékolni,várja a reakciómat a tárcsázó mondanivalójára.
-Ki beszél?
-George Smith vagyok.
-Miért hívott?
-Szerettem volna Melindát értesíteni az ösztöndíj kapcsán - mosolyogva felhúzom a szemöldököm és bólintok Melinek,hogy ő az.- A jelentkezését elfogattuk. Június 17.-én jelenjen meg az Oktatási Hivatalban a papírok kitöltése végett.
-Értem,köszönjük. Visz hall -mondom. Lerakom a telefont és szomorúan ránézek Melire. Meli megdönti a fejét és lebiggyeszti az ajkát.
-Nem kaptam meg? -kérdezi és könnyek szöknek a szemébe. Átölelem.
-Sajnálom...-suttogom.- Most három évig nem foglak látni.
-Hülye -mondja mosolyogva és kibújik az ölelésemből - Nagyon vicces vagy! Ez nagyon hülye vicc volt! -mondja miközben a mosolya lassan felkúszik a füléig.
-Ha jól számolom max még 2 hónapunk van és...
-Ne mondj semmit! Minden legyen úgy,mint eddig - kér meg. Igaza van. Minden megy tovább.
-De ha most nem indulunk el, Lory megöl minket! - jut eszembe.
-Még vissza kell menjek a kulcsokért -rohan vissza a lakásba Meli.
-Miért,5 percig mit csináltál? -szólok utána.
-Tanakodtam átvegyem-e a pólóm mert nagy a dekoltázsa- jön ki az ajtón. Melinek néha olyan elgondolkodtató válaszai vannak.
-Oké,mindegy -emelem fel megadóan a kezeimet.-Menjünk már!
Melivel lerobogunk a lépcsőn,ki a bejárati ajtón. Meli,mint aki nem tudja melyik a kocsi elkezdi a levegőbe nyomkodni a kocsikulcsot.
-Miért nem megyünk oda a kocsihoz?
-Nem tudom melyik -válaszolja egyszerűen.
-Mi az,hogy nem tudod melyik? -meredek rá.
-Anya új kocsit vett, nem tudom hirtelen,hogy néz ki...-ebben a pillanatban elkezd villogni az egyik kocsi. Beszállunk az Audiba és Meli beindítja. Száguldunk a Londoni utakon. Közben azon gondolkodom mi lesz ha elmegy. Ha elmegy ismét egyedül leszek. Igen,ott a skype meg a facebook,de az nem ugyan olyan,mintha elmennénk negyven fokba csupasz talppal bejárni Londont vagy egymásnak könyveket adni,hogy "Ez nagyon jó,olvasd el!" . Az az élmény se maradhat ki amikor dagadt a keblünk a büszkeségtől,hogy fel tudtuk szelni az uborkát.
Meli vagy 120-al repeszt. A beáramló levegő pajkosan játszik a hajammal. Az ablakon kinyújtom a kezemet.Meglepődve tapasztalom ,hogy körülbelül hatan integetnek nekem vissza. Röhögve Melire pillantok aki könnyes szemmel nézi az utat. Jobb keze a kormányon,bal pedig a kuplungon. Megfogom a bal kezét és bíztatóan megszorítom.
-Mi a baj?
-3 év! 3 év, Darcy! -mondja elszoruló torokkal.
-Sose aggódj! Nyárra úgy is haza jössz majd,meg ünnepekre - mosolygok rá.Ő gyengén visszamosolyog.
-Te vagy a legjobb barátnőm!
-Te meg nekem! -nevetek. Ránézek az órámra. Negyed órát késünk. Eddig.Ha nem kerülünk dugóba,talán 2 perc múlva ott vagyunk. Meli már mosolyogva vezeti a verdát,full hangra tekeri a rádiót.
"És most következzen a One Direction legújabb klippük száma, a Rock Meeee!" Húzza el a bemondó. Meli még hangosabbra tekeri a rádiót.
-Úgy imádom!-üvölti. Persze nem hallom,mert a dob a szívemet pulzálja. Csak a szájáról tudom leolvasni mit akar nekem mondani. Tehát a felállás: két 17-18 éves csaj furikázik egy audiban, 1D-t hallgatva. A basszust még a nénikém is érzi Mexikóban.
Szóval ilyen körülmények közt érkeztünk meg a New Yorker parkolójába.
