~9. fejezet Címlapsztori

Sziasztok :) Megírtam a 9. fejezetet :) Valami visszajelzésnek örülnék. Elég csak beikszelni 

egy rubrikát alul (tetszik,so-so,dislike) Jó olvasást! :) xoxo

*Harry szemszöge*

Végre hazaértem a ruhapróbáról meg a fotózásról. A srácok előbb haza mentek, a mázlisták,mert nekem még maradni kellett. Niall -nek persze esze ágában sem volt megvárni, így kihisztizte,hogy menjenek kajálni. Louis már biztos otthon van, remélem nekem is rendelt valamit. A gyomrom üres,mint Niall látogatása után a hűtő.
Belépek a bejárati ajtón és ledobom a kulcsokat a kis asztalra. A kabátom felakasztom majd a konyha felé veszem az irányt. Ki se lépek az előszoba boltívén ,hatalmas dobogást hallok az emeletről. Valaki Ferrari sebességgel közeledik A következő pillanatban Lou elrugaszkodik a lépcsőről és rám ugrik miközben elkiabálja magát.
-Végre itthon vagy!- ordítja.A fizika törvényének értelmében mindketten a földön végezzük. Louis felül a hasamra. - Hol voltál eddig? -majd keresztbe fűzi a karját,hogy ő most bizony duzzog.
-A ruhaszabónak még egyszer le kellett vennie a méreteimet,mert állítása szerinte Niall megette a lapot amire írta - röhögök. A haverom végre leszáll rólam és a karját nyújtja. Megragadom és végre újra függőlegesbe kerülök.
-Ez kinek a száma? -nézi kikerekedett szemekkel a Darcy -tól kapott lapot. Kikapom a kezemből. -Áhh,értem. A következő -nevet Lou.
-Ezt,hogy érted? -nézek rá mérgesen. Mintha úgy mondta volna,hogy írok egy listát és minden lányt ráírok akivel már eljutottunk az ágyig vagy valami ilyesmi.
-A következő: akit elhívsz vacsorázni,lenyűgözöd,együtt lesztek 2-3 hónapig majd eldöntitek (eldöntöd)-köhög bele a mondatba- hogy nem tudjátok folytatni és szakítotok -majd egy értelmes bólogatásba kezd.
-Te hülye vagy, amigo! -lököm vállba. Mintha a lányokat csak kihasználnám.Tiszta hülyeség. Arról nem én tehetek,hogy őrültekkel hoz össze a sors.
-Apropó -makogja Louis és jön utánam a konyhába. - Jennifer már tudja a döntésed?
-Nem. Holnap találkozom vele. Igazából mindegy,hiszen már neki is új faszija van -vonok vállat.Körbe nézek a konyhába. Sehol se látok pizzás dobozt vagy kínai kaját. -Nekem rendeltél valamit jó ember? -húzom fel a szemöldököm. Louis bűnbánóan lesüti a szemét,mint egy gyerek
-Niall megette a részedet -mondja. Sóhajtok. Már nem egyszer előfordult ,hogy az ír gyerek befalta a kajám. Így aztán ismét vállat vontam és benéztem a hűtőbe. Alig nyitottam ki a vállam fölött hátranéztem Lou-ra.
-A tegnapi spagettit is odaadtad neki? -nézek halál komolyan.
-Igen, azt mondta ha nem kapja meg, a függönyt tömi be -röhögött. Elkeseredettségembe előkaptam a telefonom. Kikerestem a számot. Mielőtt tárcsáztam volna a barátomhoz fordultam.
-Te kérsz valamit?
-Attól függ kitől rendelsz...-mosolygott idiótán.
-Nando's- feleltem egyszerűen.
-Rendelj pár csokit,tudod abból amelyikből a múltkor egy dobozzal kértünk.
-Oké-nevetek. Egyszer Louis-val rendeltünk onnan egy doboz csokit és egy éjszaka alatt befaltuk miközben filmeket néztünk. Tárcsáztam a számot és elmondtam mit szeretnék. Azt mondták max. egy óra és kihozzák. Addig elmegyek fürödni-gondolom. Bemegyek az emeleti fürdőbe, lekapom a pólóm. Két perc múlva már a zuhany alatt állok és ellazulok. Úgy nézhet ki a fejem,mint a konyhás nénié Cheshireben. Hátra kötöttem a hajam,mert nem akarom,hogy vizes legyen. Így se látott még senki.
Úgy negyed óra fürdés után kiszálltam a zuhanykabinból. A felázott bőrömmel,a hajammal és a karikás szememmel tényleg úgy néztem ki,mint az a nő a suliból.
-Hazza, húzd le a beled! Valaki beszélni akar veled! Jé,ez rímel -állapítja meg önelégülten Louis. Szokásához híven,most is azt hiszem,hogy 3. személyben beszél magáról. Tehát egy törülközőt csavarok magam köré és lerobogok a lépcsőn. A gáz csak az,hogy kivételesen nem 3. személyben beszélt magáról. Jennifer áll előttem teljes életnagyságban.
-Ez még is micsoda Harold? -tart fel egy újságot, a The Sun-t. A címlapon hatalmas ,vaskos betűkkel ez volt írva: Harry Styles nem bír az indulatokkal. Elkerekedik a szemem.
-Nem tudom- mondom. Ó,de,hogy nem tudom. A tegnapi incidens Darcy házánál.
-És ki az a lány aki ott áll mellettetek? -mondja könnyes szemmel. Nem olyan könnyes szemmel amivel egy szerelmes lány szokott nézni,hanem hisztis szemmel, amikor túljátssza a szerepét.
-Darcy Cox -mondom.
-A rokonod? -enged fel egy kicsit Jennifer.
-De hogy is! Isten ment! -nevetek. Majd a mosoly lehervad az arcomról, amikor a csaj nekem vágja az pletykalapot.
-Én ezt nem bírom tovább,Harry! Nem tudom elviselni a félelmet,hogy megcsalsz e! Ennek vége! Sajnálom! -és a bejárati ajtó csapódik is.
-Ez a csaj nem semmi -fütyül Louis. -Hol szedted ezt össze? -néz rám összehunyorított szemekkel miközben kicsit megrázza a fejét.
-Nem tudom-nézem az újságot. Elolvasom a címlapon lévő kis elő mondatokat a kép alatt,ahol látszik,hogy én vagyok ott és Mike. Meg persze Darcy.
"Harry Styles nem bír magával. Mint mindig,most is egy lány miatt keveredik a reflektorfénybe. A barátnőit sűrűn váltogató sztár, utcai verekedést kezdeményezett egy eddig ismeretlen lányért."
-Hallgatlak! -mondja Louis, és leül a lépcső legalsó fokára. -Mit csináltál te tegnap?

~8. fejezet Jó hír...de kinek?

A jövőnek szánna írtam ezt a részt :D Remélem tetszik,hamarosan a 1D-s srácok is a sztoriba kerülnek :)
Jó olvasást :) Komizni ér. xX



-Vedd fel te!-utasít és a kezembe nyomja a telefont.

-De neked kell - mondom és visszaadom. Még vagy 30-szor megismételjük ezt mire belemegyek. Felveszem a telefont. Meli közben mókus módjára szája elé rakja mindkét kezét és hatalmasra nyitja a szemét.
-Halló,tessék? Ez Melinda Gooseberry telefonja -szólok bele a készülékbe.
-Szia -szól bele egy férfi hang. Meli elkezd izgatottan toporzékolni,várja a reakciómat a tárcsázó mondanivalójára.
-Ki beszél?
-George Smith vagyok.
-Miért hívott?
-Szerettem volna Melindát értesíteni az ösztöndíj kapcsán - mosolyogva felhúzom a szemöldököm és bólintok Melinek,hogy ő az.- A jelentkezését elfogattuk. Június 17.-én jelenjen meg az Oktatási Hivatalban a papírok kitöltése végett.
-Értem,köszönjük. Visz hall -mondom. Lerakom a telefont és szomorúan ránézek Melire. Meli megdönti a fejét és lebiggyeszti az ajkát.
-Nem kaptam meg? -kérdezi és könnyek szöknek a szemébe. Átölelem.
-Sajnálom...-suttogom.- Most három évig nem foglak látni.
-Hülye -mondja mosolyogva és kibújik az ölelésemből - Nagyon vicces vagy! Ez nagyon hülye vicc volt! -mondja miközben a mosolya lassan felkúszik a füléig.
-Ha jól számolom max még  2 hónapunk van és...
-Ne mondj semmit! Minden legyen úgy,mint eddig - kér meg. Igaza van. Minden megy tovább.
-De ha most nem indulunk el, Lory megöl minket! - jut eszembe.
-Még vissza kell menjek a kulcsokért -rohan vissza a lakásba Meli.
-Miért,5 percig mit csináltál? -szólok utána.
-Tanakodtam átvegyem-e a pólóm mert nagy a dekoltázsa- jön ki az ajtón. Melinek néha olyan elgondolkodtató válaszai vannak.
-Oké,mindegy -emelem fel megadóan a kezeimet.-Menjünk már!
Melivel lerobogunk a lépcsőn,ki a bejárati ajtón. Meli,mint aki nem tudja melyik a kocsi elkezdi a levegőbe nyomkodni a kocsikulcsot.
-Miért nem megyünk oda a kocsihoz?
-Nem tudom melyik -válaszolja egyszerűen.
-Mi az,hogy nem tudod melyik? -meredek rá.
-Anya új kocsit vett, nem tudom hirtelen,hogy néz ki...-ebben a pillanatban elkezd villogni az egyik kocsi. Beszállunk az Audiba és Meli beindítja.  Száguldunk a Londoni utakon. Közben azon gondolkodom mi lesz ha elmegy. Ha elmegy ismét egyedül leszek. Igen,ott a skype meg a facebook,de az nem ugyan olyan,mintha elmennénk negyven fokba csupasz talppal bejárni Londont vagy egymásnak könyveket adni,hogy "Ez nagyon jó,olvasd el!" . Az az élmény se maradhat ki amikor dagadt a keblünk a büszkeségtől,hogy fel tudtuk szelni az uborkát.
Meli vagy 120-al repeszt. A beáramló levegő pajkosan játszik a hajammal. Az ablakon kinyújtom a kezemet.Meglepődve tapasztalom ,hogy körülbelül hatan integetnek nekem vissza. Röhögve Melire pillantok aki könnyes szemmel nézi az utat. Jobb keze a kormányon,bal pedig a kuplungon. Megfogom a bal kezét és bíztatóan megszorítom.
-Mi a baj?
-3 év! 3 év, Darcy! -mondja elszoruló torokkal.
-Sose aggódj! Nyárra úgy is haza jössz majd,meg ünnepekre - mosolygok rá.Ő gyengén visszamosolyog.
-Te vagy a legjobb barátnőm!
-Te meg nekem! -nevetek. Ránézek az órámra. Negyed órát késünk. Eddig.Ha nem kerülünk dugóba,talán 2 perc múlva ott vagyunk. Meli már mosolyogva vezeti a verdát,full hangra tekeri a rádiót.
"És most következzen a One Direction legújabb klippük száma, a Rock Meeee!" Húzza el a bemondó. Meli még hangosabbra tekeri a rádiót.
-Úgy imádom!-üvölti. Persze nem hallom,mert a dob a szívemet pulzálja. Csak a szájáról tudom leolvasni mit akar nekem mondani.  Tehát a felállás: két 17-18 éves csaj furikázik egy audiban, 1D-t hallgatva. A basszust még a nénikém is érzi Mexikóban.
 Szóval ilyen körülmények közt érkeztünk meg a New Yorker parkolójába.

~7.fejezet A hívás

Sziasztok! :) El sem hiszem,hogy lassan 500 oldalmegtekintést kap a blogom. *-* Itt a 7. rész amit az egyik  legjobb barátnőmnek küldök. :) Remélem elnyeri a tetszéseteket. Komizni ér! xX

-Nekem mennem kell,sajnálom -állt fel Conor fél óra után.
-Oké,szia - törölgettem a szemem, felálltam,hogy adjak neki egy puszit. Megölelt és látszott rajta,hogy most valami nagyon biztatót akar mondani csak nem tudott.Helyette ő is adott egy puszit az arcomra és elment.
Meli becsukta az ajtót és visszajött hozzám.
-Jól vagy? - nagyokat pislog,mint egy kiskutya. Nagyon szeretem ha így néz rám,mert akkor tudom,hogy aggódik értem és,hogy érdekli a lelki állapotom.
-Aha -törölgetem még egy kicsit a szemem.- Te,nem akartál valami anime-t mutatni a neten? -Meli szemei kipattannak. Ha tudod a megfelelő témát,hogy eltereld a gondolataid,király vagy. Barátnőm odarohan a géphez és már pötyögi is a Google-ba amit akar.Hamar beírta az oldalt és megnyitott egy képregényt.
-Mi a címe? -kérdem,miközben közelebb lépek a monitorhoz és leülök.
-Amai Akumu no Memai - mondja Meli. Felhúzom a szemöldököm.
-Lefordítanád?
-Passz.De nekem nagyon tetszik -feláll és lenyom a helyére,hogy elolvassam. Egy lányról szól aki elköltözik ,isten tudja hová. Ott él egy srcácal aki a főbérlő és a lány azt hiszi,hogy szellem. Majd egymásba szeretnek.
-Tök jó! Muti a második részt!- követelem nevetve.
-Még nem raktál fel -biggyeszti Meli a száját. Finoman kirángat a gép elől,hogy visszaülhessen.
-Annyira jó barát vagy -ölelem át oldalról. Ilyen őszinte,kedves,megértő barátom nem volt soha. Fogalmam sincs mi lesz ha megkapja az ösztöndíjat.Jut eszembe...
-Mikor értesítenek az ösztöndíjas izéről? -nézek rá.
-Azt mondták május 20. után küldenek papírt és fel is hívnak...-mondja szomorúan.
-De hát már 25. van! -kiáltok fel.
-Tudom.Ezért félek - mosolyog rám erőtlenül. -És még az értesítő levél se jött meg.
Melinek az a legnagyobb álma,hogy Japánba mehessen egy képzőművészeti egyetemre.Nagyon szépen rajzol és kiemelkedően jól rajzolja meg a manga karaktereket.Vagy anime karaktereket? Mind egy. Azokat a nagy szemű, sima bőrű szép lányokat a magazinokból.
Ha nem kapja meg összeroppan. Egész életébe erre készült. Azt hiszem hatodikosok lehettünk amikor beállított a suliba az első saját készítésű történetével. De sajnos nem fejezte be. Azóta több story-t írt,csak úgy magának,szórakozásból,újságoknak kisebb történeteket és nekem is.Egy nagyon szép történetet rajzolt a barátságunkról. Amióta nagyon jóban vagyunk több rajzot is kikuncsorogtam tőle és kiraktam a szobám falára. Majd ha egyszer én is ugyan olyan szépen fogok rajzolni,mint ő,akkor majd lemásolom őket és össze is hasonlítom.
-Úr isten! Már 4 óra! -kapok a fejemhez. - Megígértük  Lory-nak,hogy negyed ötkor találkozunk a New Yorker előtt!- Meli szeme elkerekedett és pánik roham szerűen kirohant az előszobába,ott elkezdte magára rángatni a Nike-ját.
-Mi lesz? Tapsra vársz? -nevet rám. Én is kimegyek és felkapom a tornacsukám és felveszem a dzsekim. Már épp kilépünk az ajtón amikor eszébe jut valami.
-Menjünk Anyu kocsijával! -mondja és meggyőződésem szerint az a bizonyos villanykörte a feje fölött lebeg.
-És hol a jogsid? -húzom fel a szemöldököm.
-Ha bemegyek a kulcsért akkor már elhozom a jogsimat is a pénztárcámmal együtt -érvel és meg se várva a válaszom visszamegy a lakásba. Én kint várom meg. Meli már több,mint öt perce bement a házba és már csak hat percünk maradt,hogy oda érjünk.
-Melinda Gooseberry! A te lelkeden szárad ha Lory már nem lesz ott! -kiabálom be az ajtón. Meli izgultan, toporogva jön ki az ajtón.-Mi van?Mitől pörögsz?
-Bejövő hívás...nem ismerem...-mondja izgatottan. Ekkor jut eszembe,hogy Harry-nek is megadtam Meli számát.

~6. fejezet Holnap könnyei

Hy ,evebody! :) Sok csúszással de meghoztam ezt is. Amióta nem írtam megjelent a One Way Or Another klipjük a srácoknak.Ami nagyon tetszik csak azt hiszem nincs sok köze a dalhoz :// 

Jó olvasást! Véleményért,kommentért nem harapok! xX

       Conor kb. fél óra múlva visszatért a főhadiszállásra. Hozott sört,bort,rumos golyót, magának cigit és tejet. Mivel Meli út közben felhívta,hogy akkor már azt is hozhatna mert nem volt náluk otthon. Elég vicces lehetett oda állni a pénztár elé egy csomó piával és egy kis tejjel.
Miután Conor kicuccolt a konyhába levágódtunk a kanapéra. A dohányzóasztalra minden kipakolva. Meli közbe felöntötte a vörösbort kólával amíg én csökkentettem a rumos golyók létszámán.Conor kényelembe helyezte magát,hogy ő is első kézből halhassa mi történt. Mert,mint ahogy értesültem Meli már el is mondta neki amíg tejet "rendelt".
Barátnőm a kezembe nyomta a hígított bort majd lehuppant mellém. Conor addig felbontott magának egy dobozos sört és mindketten figyeltek. Nem tudtam hol kezdjem a mesélést. Conor ,látva a bizonytalanságom unatkozni kezdett ezért elővett egy szál cigit és rágyújtott. Egy mély slukkot szívott majd kifújta a szürke füst felhőt.
-Azonnal nyomd el vagy menj ki a teraszra!-kiabált Meli rá. A srác annyira megijedt a hirtelen támadás miatt hogy kiejtette kezéből a szálat. Egyenesen rá a szőnyegre. -Idióta!-és már nyúlt is Meli érte ,hogy felszedje mielőtt még kiperzseli az anyagot.
Látni őket veszekedni felemelő élmény. Gonoszságnak hangzik de ők nem úgy veszekednek mint a rendes emberek.Inkább hasonlítanak egy óvodás gyerekpárra. Tehát ölembe vettem a popcorn-t és figyeltem amint egymást nyúzzák. Hirtelen Melinda Conor-ra ugrott mert a srác nem ismerte el,hogy Melinek igaza van. Meli ezt nem vette jó néven és ki akart állni az igazáért. Ezért bírom ha összekapnak. Nem vérre mennek,de legalább nagyon látványosan teszik. Úgy 10 perc múlva Meli leszállt a megtépázott haveromról aki végül is beismerte ,hogy ő a hibás. Pedig Melire kente,hogy ő ijesztette meg,ebből következtetve ő csak áldozat.
-Rekord. Máskor 8 perc alatt engedsz neki -röhögtem még egy pillantást vetve az órára.Nem válaszolt csak  haját igazgatta mielőtt még valamilyen paparazzi lekapja és címlapra kerül.
-Akkor elmeséled vagy hagyod,hogy először a fotelt is felégesse?- kérdezte barátnőm amíg ő is megigazította magán a ruhát.
-Az egész az szerkesztőségen kezdődött...

* 1 óra múlva
-Hát ezt nem hiszem el!-kiabálta izgatottságában Meli.-Nem hiszem el,hogy megadtad a számom neki!
-Várj!Most nem értem,hogy baj vagy király?-kérdeztem mosolyogva.
-Ez egy zseniális ötlet volt! Imádlak!-ugrott a nyakamba.-És akkor most mi van Mike-al?
-Nem tudom -néztem csalódottan a levegőbe. -Elég szarul esik,hogy pont Harry lesz az "oka"-mutattam idézőjelet az ujjaimmal.
-Sajnálom -mondta Conor és közben egy újabb cigarettát akart meggyújtani.
-Hát ez nagyon őszintén hangzott!-nyújtotta rá a nyelvét Meli. -Ő nem értheti,fiú -legyintett amivel engem akart megnyugtatni.
-De megértem. Én is voltam már túl szakításon.-szólt köbe az említett srác.
-Darcy nem szakított még!- mondta Meli.
-Még..-suttogtam és előtört belőlem a zokogás. Ebben a pillanatban esett le mi történt. Hogy a barátom,a másik felem lehet,hogy soha többé nem lesz az enyém. Hogy a közös múlt,az emlékek már nem lesznek olyan édesek,mint azelőtt.
A többiek azt se tudták mi történik. Az egyik percben nevettem és mégis,egy perc alatt a hangulatom 180 fokos fordulatot vett. Mindent elcsesztem azzal,hogy beszálltam abba a kocsiba és ,hogy megöleltem Harry-t.
Meli próbált megnyugtatni és vigasztalni miközben a karjaiban sírtam. Az összes emlék végig futott az agyamon. Elsőnek a legkedvesebb. Mikor együtt nyaraltunk a camping-be. Mintha nem is tavaly,hanem tegnap lett volna. Este mikor együtt néztük a csillagokat.
-Nézd a csillagokat!- mondta Mike.
-Nézem.
-Az a baj az emberekkel.hogy a legtöbben néznek és még se látnak. Te látsz is?
-Téged megláttalak aznap amikor találkoztunk -fordultam felé mosolyogva.
-Én a te szemeidet is látom amik szebben ragyognak,mint azok a csillagok az égen-suttogta majd finom csókot lehelt ajkaimra.
Aznap este végtelenül boldog voltam,hogy van nekem. Akkor este azt éreztem, a világon nincs semmi gond.
És most,itt ülve,mégis úgy érzem azok az idilli pillanatok nem fognak déjà vu-t okozni soha többet.

~5. fejezet A harmadik meglepetés

Hy everbody! Majd sok minden ki fog derülni a továbbiakban. :)
Szóval nem baj ha nem értenétek az utolsó két mondatot. xd  Jó olvasást! Kommentelni ér! xX

Meli háza alig pár sarokra volt. Közel laktunk egymáshoz,ez volt a szerencsénk.
Lassan ballagtam felfele a még mindig világos utcán. Még csak szeptember közepe volt,szóval még mindig későn sötétedett. A levegő nagyon fülledt volt ezért nagyon nehezen tudtam levegőt venni. Nagyon király,hogy estére szokott megjönni a nagy meleg. Egész nap kellemes idő volt.Így estére mindig meg lehet dögleni a melegtől.
Szóval.Lassan ballagtam a meleg betonon. Ezen elmosolyodtam.Nyáron Melivel együtt mentünk ezen a járdán a 40 fokos hőségben. A meleg miatt megolvadt a beton és szinte tocsogott. Melivel úgy döntöttünk versenyzünk a kis boltig. Én mivel gyorsabban futok nála simán lehagytam. Mikor visszafordultam ő jó néhány méterre állt és csak visított,hogy nem bír menni. Akkor vissza mentem. Majd meg fulladtam a nevetéstől mivel Meli beleragadt a papucsával az olvadt betonba.
Séta közben elértem az eset helyszínéhez is. A papucs ugyan nem,de a lábnyom még mindig ott volt. Bele írva a dátummal.Azt egy bottal írtuk bele.Az is elég körülményes volt mivel talán fél óráig a megfelelő botot kerestük.
A gondolatmenetemből egy éles hang zökkentett ki. Az út test másik oldaláról egy srác integetett és kiabált,hogy menjek oda hozzá. Megijedtem. Futásnak eredtem az utcán.Reméltem nem fog követni. Nem ismertem fel és azt hittem nem is ismerem a fiút,férfit,srácot,jaj, mindegy is...
Már csak egy sarok.Még mindig futottam.Hátra néztem és szerencsétlenségemre követett. Nem bírtam tovább szusszal. Nem bírtam futni. A sírás kerülgetett a nap miatt és ráadásul pánikba voltam esve. Megálltam és gyors tempójú sétával akartam tovább menni de mire kifújtam magam utolért.Pár méterre volt,gondoltam akkor megfordulok. Végül is már mindegy volt. Ha rosszat akar orrba vágom vagy sikítok,hogy tűz van és akkor talán hülyének néz. De ezeket a számításokat hamar elvetettem.
Mikor megfordultam rosszul számítottam ki milyen messze van ezért nekem jött. Mindketten felbuktunk. Gondolkodás nélkül elkezdtem püfölni a földön fekvő srácot.
-Azt hiszem nem így szoktuk üdvözölni egymást- mondta miközben a kezével próbálta védeni magát. Hirtelen leállt a kezem. Csak úgy magától. Egy pillanat se kellett amíg felidéztem ki lehet. A kezeit elvettem arca elől és felsikítottam.
-Ne haragudj! -ráncigáltam fel a földről és elkezdtem leporolni a pulcsiját.-Te vagy ma a 3. meglepetésem!- mentegetőztem.Az első a 1D a szerkesztőségnél, a második Mike nálunk. Logikusan a harmadik a vele való találkozás.
-Gondolom mert általában puszival szoktál köszönni és nem ököllel -nevetett.Nevetése olyan érzés volt mint ha visszakaptam volna valamit amit elvettek tőlem. Üdítő érzés volt újra hallani a nevetését. Talán már fél éve nem is találkoztunk. Nem csoda,hogy alig ismertem fel Conor-t.
Végre kapcsoltam,hogy az üdvözlő puszimra vár szóval adtam neki egyet. Elégedett volt,hogy sikerült megértetnie velem a szándékát.
-Rég láttalak -öleltem át. A nap fénypontja volt ,hogy összefutottunk.Szó szerint.
-Én is- ölelt vissza. Az érzés leírhatatlan volt. Annyira boldog voltam,hogy újra érezhettem őt. Eszembe jutott Harry és Mike. Hogy egy ölelés mennyi gondot okozhat. Úgyhogy lassan elhúzódtam tőle.
-Melihez mész? -kérdezte miközben a hajamat a fülem mögé tűrte. Erre a gesztusra inkább úgy reagáltam,hogy azt a tincset visszaraktam a helyére.-Nem változtál -nevetett.
-Igen,Melihez megyek.
-Elkísérlek.- és elkezdtünk együtt menni a ház felé.

~10 perccel később
 -Úristen,úristen,úristen -sikított Meli. -Nem hiszem el- most már fel is állt a laptop elől és elkezdett ugrálni.
Én és Conor zavartan néztük a reakciót. Oda ültem a gép elé és nem tudtam nem észre venni. Harry bekövette Melit. Nagyjából csak fél órája történt a botrány. Mikor haza ért első dolga az volt,hogy bekövesse őt? Ez azért elég fura.
Most már Conor is kíváncsi lett. Oda ült mellém és együtt tanulmányoztuk a képernyőt.
-Ezt meg kell ünnepelni-lelkesedett Meli. -Hozok kólát és chipset. -és kirohant a szobából.
-És tegyél mellé pónis gumicukrot is!-kiáltott utána Conor. Felvettem a figyelmeztető tekintetem és Conor-ra néztem. - Így akar kirúgni a hámból? Eleve az ünnepelni való is nevetséges-röhögött.
-Neki Harry egy bálvány. Akit isteníthet. Neki ez nagy dolog ráadásul nem mehetünk le sörért mert nem is adnának.- magyaráztam mosolyogva és a végére én is elröhögtem magam mert nekem is leesett Meli milyen jelentéktelen ügyet akar megünnepelni.
-Ti nem.-vonogatta a szemöldökét Conor - Mindjárt jövök.-és elindult a kabátakasztóhoz. Felvette a kabátját és indulni készült.Utána rohantam,hogy megkérdezzem mire céloz. De mire oda értem eszembe jutott a válasz. Conor már tizennyolc. Neki adnak.
-Akkor hozz egy doboz rumos golyót is!-kérleltem.
-Hozok kettőt -kacsintott és már kint is volt az ajtón.
-Conor?-ért be Meli a konyhából. Kezében egy nagy tálca tele chipsel ,gumicukorral,csokival és egyéb otthon talált hizlaló izékkel.
-Elment sörért és rumos csokiért-vontam vállat és visszamentem a géphez. Leültem és bejelentkeztem a saját twitter fiókomba.A rengeteg követőim (régebben 6) eggyel többen voltak. Megnéztem ki a hetedik követőm.De már tudtam. Harry engem is bekövetett. Egy tömör és lényegre törő üzenetet kaptam tőle: "Szia :)"
Hát így kezdődött az egész lavina.Ezzel az egy szóval ,ami sok mindent eldöntött eldöntött a következőkben.