~3. fejezet Körömcipő

Sziasztok! Meghoztam a 3. részt. :) Bocsi,hogy csak most tudtam de szombaton központit írok és arra nagyon kellett tanulnom meg a félévi jegyek miatt is. Ha minden jól megy mostantól minden hétvégén hozok új részeket :) 

Jó olvasást! Kommentelni ér ;)

A srácok pár percen belül távoztak. Mikor kifele menetek Harry rám kacsintott. Csak remélni tudom,hogy szem rángása volt. Nem igazán értem mit akarhatott tőlem.Hiszen elvileg van barátnője. Bár ember legyen a talpán aki értené Harry-t.
Miután elmentek és elköszöntem a srácoktól végre bejutottam az irodába. Leültem az asztallal szembe és előszedtem a holmimat. Apa hamarosan betrappolt és levágódott a székébe. Elkezdtük a riportot. A feladat egyszerű volt,két oldal riportot kell készíteni mind két szülőddel, a Munkája címmel. Amilyen könnyű volt olyan vicces volt megcsinálni. Minden második kérdést elhülyéskedett én pedig csak nevettem míg végül úgy döntöttem, vegyük komolyra. Miután végre sikerült megírnom a házimat, Apa felajánlotta,hogy haza visz. Természetesen vissza kellett utasítsam hiszen tudtam,hogy el van halmozva munkával. Megköszöntem és egy puszit nyomtam az arcára majd távoztam.
Mikor kiléptem és elakartam kanyarodni a buszmegálló felé beleütköztem valakibe és mind ketten felborultunk. A táskám kirepül a kezemből és szerencsémre mindenem kiesett belőle. Zavartan kapkodtam a holmimat a földről.Közbe a fellökött személy is magához tért és segített. Már minden cuccomat visszaraktam a táskámba amikor felém nyújtotta a könyvem.
-Jó könyv.-mondta mosolyogva.
-Nem tudtam,hogy szoktál olvasni.-mondtam ridegen majd felálltam végre a térdelésből. Harry teljesen elcsodálkozott a válaszom hallatán de úgy tett mintha nem is hallotta volna.
-Látom a buszhoz indultál..
-Ezt meg honnan veszed?-kérdeztem.
-Ott a kezedbe a bérlet.-mutatott a kezemre. Ja,igen.Lefele menet elővettem ,hogy ha esetleg megint késnék és futva érném el a buszt akkor ne ott kelljen kínosan kotorásznom,miközben a többi utas zsörtölődik és forgatja a szemét.
-Tényleg.-mondtam teljesen megsemmisülten.
-Haza viszlek ha akarod. Úgy sincs más programom...vagy megihatunk egy kávét..-kezdte a felsorolást és felvette a "nőcsábász" mosolyát. De mielőtt felsorolta volna a világ összes lehetőségét félbe szakítottam.
-A barátnőd haragudni fog ha egy velem hasonlóval a címlapokra kerülsz.Kösz,nem.Nekem se lenne jó ha veled látnának a címlapokon.
-Miért bajod van velem? Mi az,hogy neked se lenne jó ha együtt lennénk a címlapokon?
-Tudod,én egy normális ember vagyok.Te egy beképzelt ,nőcsábász,komolytalan alak vagy. A kettő együtt olyan mint...mint ha az angol királynő tréning ruhában jelenne meg egy fontos eseményen körömcipőbe.-válaszoltam meg kérdését mire úgy tűnt kezd végre mérges lenni.
-Mi az hogy én körömcipő vagyok?! Akkor már miért nem supra vagy converse?!-jó,kész,én végeztem.Ezen húzta fel magát,hogy őt körömcipőhöz hasonlítottam és nem azon,hogy szép jelzőkkel illettem. Nem,Harry Styles-nak az a legnagyobb baja,hogy nem márkás torna cipő.
-Hihetetlen vagy.-forgattam meg a szemeimet és elindultam a buszmegállóba,mielőtt várhatok megint 25 percet,hogy jöjjön a következő. De ezzel nem ráztam le.Csak utánam jött és mellettem sétált.
-Akkor lehetek supra?-kérdezgette türelmetlenül.Gondoltam ha nem válaszolok egyszer úgy is abba hagyja. De nem jött be.
Közbe oda értünk a buszmegállóhoz. Már legalább tíz perce ez kérdezgette. Mint Shrek-ben Szamár."Ott vagyunk már?" kérdés új változata a "Lehetek supra?". Harry nem adta fel egykönnyen. Mivel miatta lekéstem a buszt ezért meg kellett várjam  következőt. Még majdnem fél óráig hallgassam ahogy ott áll mellettem, felém fordul és a bal fülembe ismételgeti a kérdést? Na nem,azt úgy se bírnám ki.
-Ha haza vihetsz akkor befejezed?
-Befejezem ha haza vihetlek és lehetek supra.-mosolygott bambán. Ha lehet supra leszáll rólam és ráadásul haza is visz. Futott végig agyamon az ötlet. Ez jó üzlet.
-Legyen.-egyeztem bele. Harry nagyon megörült,hogy sikerült megtörjön negyed óra után.
Elindultunk a kocsija felé. Lassan ballagunk. Mint két össze veszett pár akik már nem találják a közös hangot. Ha most lekap minket egy paparazzi akkor biztos hogy idegrohamot kapok és Harry-t dobja Jennifer.
Bár az a csaj úgyse illik hozzá Meli szerint mert nagyon zárkózott és 'nem is Hazza stílusa'.Hogy őt idézzem.Végre oda értünk Harry kocsijához.Hogy honnan tudom? Nem lehetett nem észre venni,hogy nem az övé. Egy fekete Bugatti tűnt ki a sok Suzuki és Mercédesz között. Le se tagadhatta volna. Szóval arra indultam.
-Honnan veszed,hogy az az enyém?-szólt utánam.Kérdőn felhúztam a szemöldököm és körbe néztem.-Igen,tényleg az.-értette meg végre a célzást. Udvarias akart lenni és kinyitni nekem az ajtót. Helyette persze jól oldalba vágott és mindent kiejtettem a kezemből a hasító fájdalom miatt. Azt hittem ott fogok meghalni.Harry zavartan össze szedte a cuccaimat és folyamatosan bocsánatot kért.
-Annyira sajnálom.Eddig még nem történt ilyen.-hallani lehetett a hangján,hogy nagyon szégyelli és,hogy minden önbizalma oda lett az eset miatt.
-Mindegy -nyögtem ki végül.-Csak hadd szálljak be.
Végre beülhettem a nagyon kényelmes fekete Bugatti fekete ülésére. Még mindig nagyon fájt az oldalam. Harry is beült a sofőrülésre és beindította a motort. Elindultunk London utcáin. Végül is London közepén voltunk szóval annyira nem messze a házunktól.
Adtam az utasításokat mikor merre menjünk. Végre megérkeztünk a házunk elé.  Leparkolt és most sikerült gond nélkül kinyitnia a kocsi ajtaját.
-Köszi,végre.-mondtam és kikecmeregtem az anyósülésből és a járdán megálltam.-Hát akkor a komor lány távozik.
-Nem lennél annyira komor ha néha mosolyognál.-mondta.
-Rendben -mosolyogtam- Viszlát!
-Ölelést se kapok?-szomorkodott.
-Ugye most nem gondolod komolyan,hogy ölelést akarsz? -ráncoltam a szemöldököm.
-Nem..-sütötte le a szemét. Vigasztalólag oda mentem megölelni ha már többet úgy se látjuk egymást . Legalább is remélem.
Harry szorosan megölelt. Talán túl szorosan. Nem hiszem,hogy ez a barátság zónába még belefért volna.
A legjobb alkalmat választottuk az ölelkezésre mert nem voltunk egyedül. Mike a ház előtt várt rám a kocsijában és mikor kiszállt nem tűnt túl boldognak.