~4. fejezet Kakasviadal

Sziasztok! :) Látom sokat nézitek a blogot.  :) Meghoztam az új részt. Valószínű,hogy mostanában gyakrabban tudok írni nektek. Örülnék pár kominak vagy valamilyen reakciónak. :)

Mike dühösen közeledett felénk. Olyanokat trappolt,hogy azt hittem betörik a beton.
Harry is észre vette és gondolom sikerült megértenie miért húzódtam el tőle. Pedig Mike-tól nem kellett volna ennyire megijednem. Soha nem volt erőszakos,agresszív.Egy igazán kedves és barátságos embernek ismertem meg. Nem értettem miért akadt ki ennyire.Vagy talán még is..
Egyre közelebb ért. Harry továbbra is zavartan engem bámult,hogy majd én csinálok valamit de nem tudtam semmit tenni. Megmerevedtem,mint egy kőoszlop.
-Ez ki? Mit keres itt? Miért van itt?-ordította méterekről. Nem néztem rá csak egyszer. Amikor már pár lépésre volt. A feje lángolt, nyakán az erek kidagadtak, kiverte a víz. Nem tudtam mit feleljek hiszen úgy se hitte volna el.
-És már másodszorra fordul elő!-ordította a képembe.
-Nem érdemli meg,hogy ordíts vele.- szólalt meg Harry a háta mögött. Mike komótosan megfordult és cinikusan a képébe röhögött.
-És te ki vagy? -mérte végig. Majd irritáló mosolya lefagyott az arcáról mikor belé hasított a felismerés.- Pont vele?- fordult újra felém.- Styles? Bárkivel el tudtalak volna képzelni csak vele nem.
-Én nem vagyok vele.-motyogtam.
-Ahogy Conor-al sem voltál, ugye?-fintorgott. Hát erre nem tudtam mit mondani. Az is úgy,mint ez, félreértés volt. De akkor se hagyta,hogy megmagyarázzam. Akkor volt hajlandó velem beszélni ha bevallom, megcsaltam. Erre persze sose került sor mert végül is nem bírta tovább a kőszívű szörny szerepét,szóval engedett és elfelejtettük.
Ezt viszont nem fogja megint elfelejteni. Ha ezt most meg nem magyarázom akkor vége a kapcsolatunknak. Már pedig nem fogok szakítani Harry miatt.
-Nincs köztünk semmi,csak haza hozott mert lekéstem  buszt.
-Meglepő - mosolyodott el megvetően.
-Már pedig nincs semmi köztünk te idióta.- lépett közelebb Mike-hoz Harry. Első gondolatom: a filmben így kezdődnek a kórházba kerülős verekedések. Ha most elkezdik egymást ütni-vágni akkor én fogok kórházba kerülni. Agyvérzés miatt.
-Idióta? Te mondod aki énekesnek mondod magad és csak ennyire vitted? Nem én voltam hülye az élethez. Ezért választottál olyan foglalkozást amihez nem kell ész. - itt telt be a pohár. Amíg Harry be nem húz Mike-nak egyet addig kell megállítanom őket. De már késő volt. Harry ökle Mike arccsontjával találkozott egy futó pillanatra mert közbe a barátom már a visszaütés hevében volt. Ökle Harry bordáit találta el teljes erőből.Nem csodálom,hogy Harry a földre rogyott.
-Ennyi telik tőled,öcsi? -röhögött Mike.
-Azt csak hiszed.- és egy mozdulattal kihúzta Mike alól a lábát. Fordult a kocka.Harry ismét állt és rúgni készült. Mike arrébb gurult mielőtt Harry agyon taposta volna és felállt.Ott álltam,mint egy szerencsétlenség. Nem tudtam mit mondjak.
-Fejezzétek be mielőtt megölitek egymást!-ordítottam teljes torkom szakadtából de semmi. Tovább folytatták a verekedést. Alig láttam valamit. Mire észbe kaptam mindketten kék-zöld foltosak voltak. Azt sem tudtam mit csináljak. Harry ismét a földön volt és Mike lendítette a kezét.
-Nem!-álltam közéjük. Mike keze megakadt a levegőben. Nem értette mi történik.Ahogy én sem.-Tudjátok egyáltalán miért verekedtek? -ordítottam a kérdést amit én is szerettem volna megtudni.
-Idiótának nevezett!- ordította Mike.
-Ő meg hülyének,na bumm.- porolta le magát Harry. Két gyerek.Két reménytelen gyerek.
-Ahhoz képest te kezdted!-fordultam felé vörös fejjel.-Ha nem akarsz supra lenni akkor most nem lenne semmi baj!-éreztem,hogy elönt a düh. Tényleg nem lett volna semmi baj ha Harry nem lett volna olyan makacs és nem erősködik.
Egyikük se szólt egy szót se. Csak álltak,mint két cövek. Senki se szólt. A pár percnyi csönd után végre sikerült mondanom valamit.
-Mindketten tűnjetek el!- suttogtam.
-De én...-kezdte Mike.
-Mondom tűnj innen! Látni se akarlak titeket!
Lassan sikerült megérteniük,hogy mit akarok.Nagyon haragudtam rájuk.Mike nem bízott bennem,ráadásul Harry volt ennek a kiváltó oka.
Mindketten elmentek én pedig felrohantam a lakásba. Anya még javában dolgozott de a babysitter természetesen ott volt és vigyázott Brooke-ra. Halkan beosontam a szobámba. Sikerült észrevétlenül bemennem.
Mi az első dolog ha bántalom ér? Nem, nem anyut hívod..hanem a legjobb barátnőd. Kikerestem Meli számát a címjegyzékből és tárcsáztam. Pár csengés után fel is vette.
-Jó napot, most nem érek rá tanulok.-mondta illedelmesen a telefonba. Majd nem elröhögtem magam,pedig sírni lett volna kedvem. Meli telefonja ugyan is nem jelzi ki a számot,hogy ki hívja mert elromlott vagy szoftver hibás vagy valami. Ezért mindig így köszön a telefonba,hogy ha esetleg az anyja hívná.
-Jó napot kívánok!-röhögtem bele a készülékbe mert már nem bírtam tovább. Ha akarta Meli, ha nem, mindig megtudott nevettetni.
-Nem vicces!Oké? Anyu azt mondta majd hív. Azt hittem te vagy az.-mentegetőzött. De ez semmit nem javított az általam felfogott dolgokból. Nagyon szórakoztatónak találtam ezt az egészet.-Minden oké? -szólt bele aggódva. Ekkor jutott eszembe miért hívtam és már is elillant a jó kedvem.
-Nem. Mike és Harry összeverekedtek.
-Kicsodák?!-üvöltötte a vonal másik végéből.
-Harry Styles és Mike Cucumber, itt,a házunk előtt majdnem megölte egymást!-ha mérges voltam Mike-ra akkor megkapta az uborka nevet. Valahogy ráragadt az elmúlt egy év során. Még Melivel találtuk ki az első veszekedésünk után,hogy ez lesz a neve,ha mérgesek vagyunk rá.Bevallom,kicsit gyerekes ez az uborkázás de azért szerintünk vicces volt.
-St...St...Styles?!-visított a telefonba. Arról megfeledkeztem,hogy mi jön elő Meliből ha meghallja imádott bandájának egyik tagjának a nevét.Előjön belőle a....mit is szokott mondani? A directioner.
-Igen.
-Ezt személyesen kell hallanom. -hallottam,hogy mosolyog.
-Te ezen mosolyogsz? Ne szórakozz már,vészhelyzet van. Felmegyek hozzátok és elmesélem.
-Okééé.-és minden köszönés nélkül kinyomta.Gondolom az anyja hívta a másik vonalról.
Összeszedtem a legfontosabb cuccaim.Mielőtt elindultam volna megetettem Beat-et ,az aranyhörcsögömet majd ismét kiosontam az ajtón. Levágtattam a lépcsőházba,onnan le a bejárati ajtóhoz. Onnan pedig ismét a nyílt utcára ahol bármi megtörténhet.