~11. fejezet Újabb találkozás

*Harry szemszöge*
Miután teljesen kitálaltam Lounak a történtekről, elismerően bólintott. Majd megveregette a vállam és azt mondta igazam volt. Ezen mondhatni cseppet sem lepődtem meg. Louis-al szinte mindenben egyet értünk.
Mivel Chris Cox törölte a dokumentumot a gépéről,ezért ma vissza kell menjünk hozzá. Mondjuk lehet nem örülne Chris,ha beállítanék én is,mivel a lányával egy címlapon szerepelünk,ráadásul annak az újságnak az első oldalán, ahol ő is dolgozik. A sors iróniája.
A fiúkkal becammogtunk az épületbe. Paul hátulról terelgetett minket,mint holmi kis birkákat,hogy minél hamarabb az épületben tudjon minket. Ismét bekullogtunk Chris irodájába. Bár még mindig nem értem,hogy lehetett olyan balfék,hogy letöröljön a gépéről egy ilyen "a munkájába kerülhet" szöveget.Ez most kicsit egoistának hangzik,de előfordult már,hogy miattunk rúgtak ki egy alkalmazottat.
Beléptünk a parányi kis irodába,pont mint a múltkor. És most is nehezen fértünk el. Chris egy pillanattal utánunk jött be és betopogott a helyére. Leült a székébe és ránk nézett.
-Miért nem ültök le,srácok?-kérdezte. Full leégve ültünk le a kinyitható székekre. Mr. Cox még pakolgatott kicsit az asztalán majd bekapcsolt egy diktafont és az asztal felénk eső részére tette. Nem is értem,hogy ez tegnap előtt miért nem jutott eszébe. Kicsit mocorgott a székében majd megtörte a csendet...
Egy kalapáccsal. Na jó,vicc volt.
-Tehát..-kezdett bele-Sajnálom,hogy vissza kellett jönnötök a balgaságom miatt -ugyan, meg van megbocsájtva- szóval nem is pazarolnám az időt. Kezdjük!-csapta össze a tenyerét.
10 perc,20 perc,30 perc. Lassan azon kaptam magam,hogy egy órája ott ülünk. Persze én remekül meghúzódtam drága Zayn hatalmas haja mögött,de azért kezdtem unni.Amikor hirtelen Chris felém intézett egy kérdést.
-Harry. Mond csak, van új kiszemelted? -kinéztem Zayn haja mögül. A hangja ugyan kedves volt,de úgy nézett rám,mint mikor Zayn-t felébresztik az alvásból. Úgy,hogy mindjárt végez velem. Eltanakodtam egy pillanatra a kérdésen. Majd felsóhajtottam.
-Van.-mondtam. Chris szemei szikrákat szórtak. Nem nagyon örült a válaszomnak. Majd tovább latolgatta a  témát.
-Kifejtenéd bővebben?-ráncolta össze a szemöldökét. Mindenki rám nézett.Rá sandítottam Louis-ra, aki érdekesen mosolygott rám. Tudta,hogy nem fogom elmondani Chrisnek az igazságot -amit még én se tudok- és kíváncsi volt,hogy vágom ki magam.
- Még nem ismerem annyira, de azt mondták, kedves és biztosan szót értenék vele -mondtam végül. Louis elismerően bólogatott majd a többiekkel együtt ismét előrefordult. Chris még mindig a szemembe nézett,mintha az igazságot akarná meglátni. Álltam a pillantását, nem akartam,hogy félre értse a dolgokat. Végül belefáradt a farkasszemezésbe és a többiekre nézett. Elmondta,hogy köszöni,hogy megint eljöttünk,hogy még egyszer nagyon sajnálja bla bla bla. Felálltunk és én,mint legszerencsésebb,értem ki leghamarabb a kis iroda ajtaján. Elsomfordáltam a lifthez és ott vártam be a többieket. Beszálltunk a nyikorgó szerkezetbe. Természetesen mindenki beszélgetett,csak én voltam csendben. Majd a srácok egy gyűrűbe fogtak,így én kerültem középre. Balomon Niall,jobbomon Liam.
-Mondd csak...kiről beszéltél?-bújt ki Niall háta mögül Zayn.
-Mondd már!-erősködött Liam.-Bennünk tudod,hogy megbízhatsz!
-Igen,Hazz, mondd el nekik!-nyafogott Louis. Dühös pillantást vetettem rá .Még én se vagyok tisztába vele,kiről beszéltem a riportban. Nem,hogy még az orrukra kössem...
-Figyi, srácok -emeltem fel védekezően a kezem-még én se vagyok tisztába mindennel...
-Hazudsz! Ha hazudsz mindig remegnek a gödröcskéd helyei!-röhögött Niall. A lift csengése vagy nyikkanása vagy nevezzük aminek akarjuk mentett meg. Elértük végre a földszintet,és én boldogan léptem ki és siettem előre.
Paul a bejáratnál várt minket. Mivel én előbb értem oda, valamiért gyanús lett neki a helyzet.
-Te miért nem a többiekkel vagy?
-Voltam már velük eleget -mosolygok őszintén. Nemhogy a fiúknak nem akarok róla beszélni,de Paul-t is minek zavarjam össze? Végre a fiúk is elértek minket. Úgy,ahogy bejöttünk, Paul kiterelt minket az épületből a kocsi fele.
-Amúgy,srácok..a menedzsment hívott amíg bent voltatok..Azt mondta sikerült elintéznie a két hetes szabadságotokat a következő turné állomás előtt.-mosolygott Paul. Hogy ezt,hogy vettem észre mikor mögöttünk állt? Egy pillanat elég volt, máris mind körülötte csüngtünk és ölelgettük mindenki szeme láttára.
-Srácok,nem én intéztem el-nevetett zavartan. Mint tőlünk megszokhatta, nem igazán törődünk a minket körbevevő világgal,ha éppenséggel majd kiugrunk a bőrünkből. Egy szó,több,mint száz, tovább ölelgettük a testőrünket. Úgy két perc múlva sikerült minket magáról lehámoznia és ismét a kocsi felé indultunk. Niall lestoppolta az anyósülést, Liam és Zayn pedig a hátsó ülésekre ültek. Lou már majdnem beszállt a középső sorba, de mielőtt megtette volna,még rám pillantott egy széles vigyorral az arcán. "Na nyomás befele" arckifejezéssel néztem rá. Már megint majdnem beült amikor még egyszer visszanézett. De ezúttal nem engem nézett. Hanem az szerkesztőség bejáratát vizslatta. Én is odanéztem. És rögtön megértettem miért nézett oda a barátom is.
Egy szőke lány állt a járdán. Kiengedett hajjal, fekete farmerban és egy kék tornacipőben. Ő nem vett észre minket,idegesen pillantgatott másodpercenként a karórájára . Louis hirtelen berántott a kocsiba.
-Harry,becsuknád az ajtót? -nézett rám kicsit dühösen Paul a visszapillantóból. Hezitáltam,ki akartam szállni a kocsiból és a lányhoz menni. De az olyan feltűnőnek hatott volna.
-Add ide a sapkád Niall!- szóltam előre. Niall kétes pillantásokat vetett rám. Sürgetően előrenyújtottam a kezem, mire valamit motyogva levette a fejéről és a kezembe nyomta. Hajamat betűrtem alá amennyire tudtam és felvettem Louis napszemüvegét is.
-Minek a sapka és a napszemcsi? A múltkor is itt voltunk és akkor nem zavart annyira,hogy bárki megláthat..-szólt Louis.
-De most háromszor annyian vannak az utcán és szeretnék egy darabban haza térni.-válaszoltam-Paul menjetek haza,majd megyek.-és ezzel becsaptam a kocsiajtót. A bejára felé vettem az irányt. De most már nem volt egyedül, egy barna hajú lány állt mellette és engem figyeltek. Kínos...
Melléjük léptem és a szőkére néztem.
-Szia -mondtam mosolyogva,hogy tettesem mennyire gáz helyzetbe érzem magam.
-Miért vagy itt? - kérdezte köszönésképpen.  Körbe néztem,majd a barna hajú lányra. Aki hatalmas barna szemeivel még pislogni se mert,nehogy lemaradjon valamiről.
-Gondoltam köszönök-motyogtam zavartan.
-Rendben,szia! -integetett egyet a kezével, elbúcsúzó köszönésképpen . Megráztam a fejem.
-Be se mutatsz a barátnődnek? - vigyorogtam bambán.
-Meli-Harry,Harry-Meli-mutogatott köztünk. Kezet nyújtottam,majd mielőtt Meli megrázta volna a kezem, megfogtam, és kezet csókoltam neki. A szemem sarkából láttam,hogy Darcy teljesen el van hűlve a jelenetemtől.
-Örülök,hogy megismerhetlek. Sokat hallottam rólad -mosolyogtam szelíden a lányra. Ő is a barátnőjére pillantott. A tapasztalatomból ítélve telepatikusan valami ilyesmit üzenhetett neki : Te tudod mit keres itt?

Meghoztam az újabb részt :) Remélem tetszett :) Komizni ér!! :D
Ezt pedig a barátnőmnek küldöm :)