~3. fejezet Körömcipő

Sziasztok! Meghoztam a 3. részt. :) Bocsi,hogy csak most tudtam de szombaton központit írok és arra nagyon kellett tanulnom meg a félévi jegyek miatt is. Ha minden jól megy mostantól minden hétvégén hozok új részeket :) 

Jó olvasást! Kommentelni ér ;)

A srácok pár percen belül távoztak. Mikor kifele menetek Harry rám kacsintott. Csak remélni tudom,hogy szem rángása volt. Nem igazán értem mit akarhatott tőlem.Hiszen elvileg van barátnője. Bár ember legyen a talpán aki értené Harry-t.
Miután elmentek és elköszöntem a srácoktól végre bejutottam az irodába. Leültem az asztallal szembe és előszedtem a holmimat. Apa hamarosan betrappolt és levágódott a székébe. Elkezdtük a riportot. A feladat egyszerű volt,két oldal riportot kell készíteni mind két szülőddel, a Munkája címmel. Amilyen könnyű volt olyan vicces volt megcsinálni. Minden második kérdést elhülyéskedett én pedig csak nevettem míg végül úgy döntöttem, vegyük komolyra. Miután végre sikerült megírnom a házimat, Apa felajánlotta,hogy haza visz. Természetesen vissza kellett utasítsam hiszen tudtam,hogy el van halmozva munkával. Megköszöntem és egy puszit nyomtam az arcára majd távoztam.
Mikor kiléptem és elakartam kanyarodni a buszmegálló felé beleütköztem valakibe és mind ketten felborultunk. A táskám kirepül a kezemből és szerencsémre mindenem kiesett belőle. Zavartan kapkodtam a holmimat a földről.Közbe a fellökött személy is magához tért és segített. Már minden cuccomat visszaraktam a táskámba amikor felém nyújtotta a könyvem.
-Jó könyv.-mondta mosolyogva.
-Nem tudtam,hogy szoktál olvasni.-mondtam ridegen majd felálltam végre a térdelésből. Harry teljesen elcsodálkozott a válaszom hallatán de úgy tett mintha nem is hallotta volna.
-Látom a buszhoz indultál..
-Ezt meg honnan veszed?-kérdeztem.
-Ott a kezedbe a bérlet.-mutatott a kezemre. Ja,igen.Lefele menet elővettem ,hogy ha esetleg megint késnék és futva érném el a buszt akkor ne ott kelljen kínosan kotorásznom,miközben a többi utas zsörtölődik és forgatja a szemét.
-Tényleg.-mondtam teljesen megsemmisülten.
-Haza viszlek ha akarod. Úgy sincs más programom...vagy megihatunk egy kávét..-kezdte a felsorolást és felvette a "nőcsábász" mosolyát. De mielőtt felsorolta volna a világ összes lehetőségét félbe szakítottam.
-A barátnőd haragudni fog ha egy velem hasonlóval a címlapokra kerülsz.Kösz,nem.Nekem se lenne jó ha veled látnának a címlapokon.
-Miért bajod van velem? Mi az,hogy neked se lenne jó ha együtt lennénk a címlapokon?
-Tudod,én egy normális ember vagyok.Te egy beképzelt ,nőcsábász,komolytalan alak vagy. A kettő együtt olyan mint...mint ha az angol királynő tréning ruhában jelenne meg egy fontos eseményen körömcipőbe.-válaszoltam meg kérdését mire úgy tűnt kezd végre mérges lenni.
-Mi az hogy én körömcipő vagyok?! Akkor már miért nem supra vagy converse?!-jó,kész,én végeztem.Ezen húzta fel magát,hogy őt körömcipőhöz hasonlítottam és nem azon,hogy szép jelzőkkel illettem. Nem,Harry Styles-nak az a legnagyobb baja,hogy nem márkás torna cipő.
-Hihetetlen vagy.-forgattam meg a szemeimet és elindultam a buszmegállóba,mielőtt várhatok megint 25 percet,hogy jöjjön a következő. De ezzel nem ráztam le.Csak utánam jött és mellettem sétált.
-Akkor lehetek supra?-kérdezgette türelmetlenül.Gondoltam ha nem válaszolok egyszer úgy is abba hagyja. De nem jött be.
Közbe oda értünk a buszmegállóhoz. Már legalább tíz perce ez kérdezgette. Mint Shrek-ben Szamár."Ott vagyunk már?" kérdés új változata a "Lehetek supra?". Harry nem adta fel egykönnyen. Mivel miatta lekéstem a buszt ezért meg kellett várjam  következőt. Még majdnem fél óráig hallgassam ahogy ott áll mellettem, felém fordul és a bal fülembe ismételgeti a kérdést? Na nem,azt úgy se bírnám ki.
-Ha haza vihetsz akkor befejezed?
-Befejezem ha haza vihetlek és lehetek supra.-mosolygott bambán. Ha lehet supra leszáll rólam és ráadásul haza is visz. Futott végig agyamon az ötlet. Ez jó üzlet.
-Legyen.-egyeztem bele. Harry nagyon megörült,hogy sikerült megtörjön negyed óra után.
Elindultunk a kocsija felé. Lassan ballagunk. Mint két össze veszett pár akik már nem találják a közös hangot. Ha most lekap minket egy paparazzi akkor biztos hogy idegrohamot kapok és Harry-t dobja Jennifer.
Bár az a csaj úgyse illik hozzá Meli szerint mert nagyon zárkózott és 'nem is Hazza stílusa'.Hogy őt idézzem.Végre oda értünk Harry kocsijához.Hogy honnan tudom? Nem lehetett nem észre venni,hogy nem az övé. Egy fekete Bugatti tűnt ki a sok Suzuki és Mercédesz között. Le se tagadhatta volna. Szóval arra indultam.
-Honnan veszed,hogy az az enyém?-szólt utánam.Kérdőn felhúztam a szemöldököm és körbe néztem.-Igen,tényleg az.-értette meg végre a célzást. Udvarias akart lenni és kinyitni nekem az ajtót. Helyette persze jól oldalba vágott és mindent kiejtettem a kezemből a hasító fájdalom miatt. Azt hittem ott fogok meghalni.Harry zavartan össze szedte a cuccaimat és folyamatosan bocsánatot kért.
-Annyira sajnálom.Eddig még nem történt ilyen.-hallani lehetett a hangján,hogy nagyon szégyelli és,hogy minden önbizalma oda lett az eset miatt.
-Mindegy -nyögtem ki végül.-Csak hadd szálljak be.
Végre beülhettem a nagyon kényelmes fekete Bugatti fekete ülésére. Még mindig nagyon fájt az oldalam. Harry is beült a sofőrülésre és beindította a motort. Elindultunk London utcáin. Végül is London közepén voltunk szóval annyira nem messze a házunktól.
Adtam az utasításokat mikor merre menjünk. Végre megérkeztünk a házunk elé.  Leparkolt és most sikerült gond nélkül kinyitnia a kocsi ajtaját.
-Köszi,végre.-mondtam és kikecmeregtem az anyósülésből és a járdán megálltam.-Hát akkor a komor lány távozik.
-Nem lennél annyira komor ha néha mosolyognál.-mondta.
-Rendben -mosolyogtam- Viszlát!
-Ölelést se kapok?-szomorkodott.
-Ugye most nem gondolod komolyan,hogy ölelést akarsz? -ráncoltam a szemöldököm.
-Nem..-sütötte le a szemét. Vigasztalólag oda mentem megölelni ha már többet úgy se látjuk egymást . Legalább is remélem.
Harry szorosan megölelt. Talán túl szorosan. Nem hiszem,hogy ez a barátság zónába még belefért volna.
A legjobb alkalmat választottuk az ölelkezésre mert nem voltunk egyedül. Mike a ház előtt várt rám a kocsijában és mikor kiszállt nem tűnt túl boldognak.

Merry Christmas!!!

Mindenkinek kellemes Karácsonyi ünnepeket kívánok :)) <3

Úgy,ahogy a One Direction-ös srácok is ;)

~2. fejezet. Gémkapocs

Sziasztok! :) Íme az új rész. Ha eddig tetszik a történet akkor iratkozz fel.

Mert ez még sokkal izgalmasabb lesz. ;)

Végül is levágódtam Alicia mellé és beszélgettünk. Mindenféle sablon témáról. Iskola,fiúk,időjárás,munka. Már fél órája beszélgettünk ezekről a szuper izgi témákról. Alicia-nak el kellett mennie valami papírokért úgy,hogy egyedül maradtam a pultnál. Kihasználva az alkalmat belevágódtam a kényelmes irodai székbe. (Az a puff elég kemény volt.) És a pult mögötti falat kezdtem tanulmányozni.  Egy festmény volt felakasztva a falra. Egy szőke kislány áll egy mezőn. Mikor kicsi voltam mindig azt hittem engem ábrázol. A kislány még most is elhagyatottnak,csalódottnak tűnt csak úgy mint évekkel ezelőtt.Nem mintha nem láttam volna már vagy 100 x a képet de azért mindig megcsodáltam. Még most is nagyon tetszik ráadásul ez kis koromra emlékeztetett.Amikor teniszlabda méretű szemekkel bejöttem és csodáltam a felnőttek munkáját és azt se tudtam mit csináljak. Aztán hamar ihletet kaptam: kiöntöttem a kávét, elrontottam a másológépet, majdnem kiestem az ablakon. De ezek eléggé mellékes dolgok...Persze Apu munkatársai nem repestek a jelenlétemtől. Azóta se javult a helyzet...
Ajtó csapást hallottam a hátam mögött de a világért meg nem fordultam volna. Gondoltam mennek a fiúk és miután elmentek utána állok fel. Szerencsétlenségemre nem ez történt.
-Alicia, Chris azt mondta nálad van gémkapocs.-állt meg a pultnál valaki. Megfordultam,hogy lássam ki keresi Alicia-t aki még mindig a papírokat intézte. Mikor 180 fokos fordulatot vettem eléggé meglepődtem mivel nem rá számítottam. Gondoltam vagy is inkább reméltem,hogy közülük valaki más de nem ő.
-Alicia a jelen pillanatban meghatározatlan helyen bizonyos papírokkal babrál.-mondtam a tudni valókat elég titkárnősen.
-Tényleg jó lennél titkárnőnek.-mosolygott. Ránéztem az asztalra és megláttam a gémkacsokat. Fel vettem egy kis dobozt,felálltam és leraktam a pultra.-Köszi.-hálálkodott.-Harry Styles.-nyújtotta a kezét.
-Mint ha nem tudnám.-válaszoltam bemutatkozás helyett.Ez egy kicsit meglepte.
-És te?-kérdezte. Nem mondhatnám,hogy repkedtem a tudattól,hogy Harry S. beszélgetésbe elegyedett velem. Nem éreztem kitüntetésnek. Sokkal inkább zavarónak.
-Darcy.-feleltem egyszerűen.
-Szép a neved.
-Ahogy minden lánynak akivel megismerkedsz.-mondtam a kegyetlen igazságot a szemébe. Lehet,hogy rosszul eshetett neki de ez egy tipikus csajozós duma. Valami jobb kell elő állnia.
-Értem.Köszi a gémkapcsokat.-mondta csalódottan és elindult vissza fele az irodába.
-De ha kell valaki akivel beszélgethetsz akkor szívesen megadom a barátnőm számát. Ő biztos szívesen társalog...veled.-néztem végig rajta.
-Kössz. -nyögte gúnyosan.-De azért megadhatod. Remélem ő nem olyan komor,mint te.-lépett ismét vissza a pulthoz. Én pedig lefirkantottam egy lapra a telefonszámát Melinek és a twitter címét. Harry elégedetten sétált vissza az irodába,hogy sikerült valami kiengesztelést szereznie. Hát én is örültem. Csak én annak ha már én nem bírom őket akkor már Meli örülni fog,hogy Harry Styles elhívja randira.

~1.fejezet Ezek...itt?!

-Darcy, elfogsz késni!-kiabált Anya a nappaliból. Már harmadszorra próbáltam elköszönni Melitől. De mindig írt valamit ami okot adott,hogy "még egy percet" adjak magamnak. Utolsó ötletem az volt,hogy elköszönök ismét és kilépek válasz nélkül. Kiléptem és rátekintettem az órára. 14:12. Majdnem sokkot kaptam,mivel 13 perc múlva megy a buszom. Felpattantam a fotelemből és átrohantam a fürdőbe. Egy szuper gyors fésülködés és fogmosás után visszatértem a szobámba. Miután áttúrtam szekrényem teljes tartalmát megállapodtam egy sima farmer és egy "Dream's Come True" feliratú póló mellett. Kirohantam az előszobába és felkaptam a cipőm. Anya Brooke-al a kezében jött ki a nappaliból. Végig mért, és szerintem megállapította,hogy kinézetem nem is olyan borzalmas a kapkodásomhoz képest. Felvettem a táskám a vállamra, adtam egy puszit Anyunak és Brooke-nak és már rohantam is le a lépcsőn. Mint egy elmebeteg feltéptem az ajtót és rohantam a buszmegállóba. A buszsofőr ismer ezért mikor meglátott,hogy rohanok megvárt. Lihegve szálltam fel a buszra.
-Köszönöm!-hálálkodtam. Bólintott egyet és megjegyezte,hogy elkezdhetnék figyelni az időre. Egy mosollyal nyugtáztam.Ő is tudta,ezzel nem megy semmire.És én is. Későnek születtem.Ezen nem lehet változtatni.Pedig esküszöm,hogy még mindig próbálkozom. Leültem az egyik ülésre és elővettem a könyvemet. Éppen a "Jane Eyre"-t olvastam.Amiket eddig olvastam mind megkapta a világ legjobb történetét. Persze tőlem. Nem tehetek róla,hogy ilyen jó könyvek születnek. Olvasgattam mivel tudtam,hogy körülbelül 1 óra mire eljutok Apu munkahelyére. Ekkor eszembe jutott,hogy egyáltalán raktam-e cuccokat?! Táskámban kétségbeesetten kezdtem turkálni,hogy megtalálja a füzetem és a tolltartóm. A Jessi J-s füzetemet megtaláltam de a tolltartó nem volt a táskámban. Mindegy,majd Apu ad. Ezen nem idegeskedem. Újra belemerültem az olvasásba. A lapok csak úgy peregtek ujjam között és azon kaptam magam,hogy elolvastam 100 oldalt mire le kellett szállom a buszról. Gyorsan elraktam a könyvem és leugrottam a buszról. Nem. Nem nagy piros busz jár mindig. Itt vannak átlagos buszok is, úgy mint a világon bárhol máshol. Szóval a félreértelmezés feltételében újra fogalmazom. Leszálltam a buszról. Két sarokra voltam az irodaháztól. Elindultam a célirányba. Ha nagy ritkán előfordul,hogy meglátogatom Aput a munkahelyén,mindig bemegyek a Starsbucks -ba és viszek neki valami kapacitás növelőt. Most sem tettem másképp. Beléptem a megszokott boltba ahol ugyan úgy,mint máskor elég nagy sor állt. Beálltam a sorba. Úgy is azt mondtam,hogy fél négy és négy óra között érkezem. Szóval még ráértem. Mikor végre sorra kerültem megrendeltem elvitelre az extra csokis, és a karamellás tejszínhabos kávét kevés cukorral. Meg két fánkot. Az eladó letette a pultra és elszámolta. Fizettem és már ott se voltam.
Beléptem a bejáraton. Ebben az irodaházban is forgó ajtó van amivel szeretnek szórakozni a gyerekek ,mivel magától forog ha érzékel valakit. Oda baktattam a lifthez és megnyomtam a gombot. Közben pedig egy csomóan köszöntek. "Szia, Darcy!", "Mi újság Darcy?", "Milyen nagy lettél mióta utoljára láttalak!". Meg hasonlók. A liftajtó kinyílt én és még páran beléptünk a felvonóba. Az én Apám olyan szerencsés,hogy sokat nem kell egy ilyen fémdobozban állnia,hanem kiszállhat a másodikon. Hozzátenném az épület vagy tíz emeletes.
Miután kikecmeregtem a liftből elindultam volna Apu irodájába ha nem állít meg egy nő.
-Te kivagy és mit keresel itt?-tette fel a kérdést egy lépést se hátrálva.Kicsit kínos volt,hogy körülbelül 10 centire állt tőlem. Miután rájöttem,hogy ő nem fog távolodni megtettem én az első lépést.Szó szerint. Hátráltam egy lépést majd egy pillant alatt végig mértem az engem megállító hölgyet. Nem lehetett több 35-nél. Szőke haja szorosan kontyba fogva. Szoknyáján és blúzán egy árva ránc se.
-Darcy vagyok.Darcy Cox. Chris Cox lánya. És azért jöttem,hogy megírjam a beadandóm.-mondtam határozodtan jelezve a nőnek,hogy nem tud megrémíteni kemény viselkedési módjával.
-Rendben. Ha egy alkalomnál több időt szeretnél itt tölteni akkor készíttess fényképes belépőkártyát az...
-Rendben.Majd Apukámmal elintézzük.-szóltam közbe.Erre még mérgesebb lett a nő és otthagyott. Odaléptem Alicia-hoz. Egy pillanatra felnézett a monitorról majd vissza. Majd ismét visszapillantott rám,felismerve,hogy ki áll az asztalnál.
-Apu bent van?-kérdeztem. De mint általában nem vártam meg a választ csak elindultam az irodájába. Ha bent van,ha nincs akkor is be szoktam menni. Ha nincs megvárom.Ha van akkor szerencsém van. De ezt most nem jól időzítettem. Mikor kinyitottam az ajtót hat kérdő szempár ugrott rám. Apa felállt és egy percet kért majd finoman és feltűnő mentesen kitolt.
-Mi van??-kérdeztem elhűlve.
-Darcy. -sóhajtott fel.-Te is tudod,hogy most már cikkeket is írok az újságnak ezért vannak ők most itt.
-De hát...miért nem szóltál? És miért nem mondtad? Holnap is jöhettem volna!
-Azt hittem úgy is lekésed a buszt...-mondta tök higgadtan. Olyan kedves szüleim vannak.
-Köszi..de most elértem.Azért egy SMS-t küldhettél volna.-duzzogtam.
-Sajnálom.Bemutassalak nekik?-kérdezte mire én automatikusan megráztam a fejem. Az lenne a hab a tortán!-Hát jó. Tíz perc múlva úgy is mennek. Addig kibírod?
-Igen. -motyogtam az orrom alá.
-Rendben. Igyál valamit és ülj le Alicia mellé.-mosolygott amit viszonoztam is. De az kicsit ironikusnak tűnt,hogy ugyan látta a két kávét és fánkokat a kezemben de azt mondta igyak valamit. Mindegy,most nagyon el van foglalva. Hiszen a One Direction nem minden nap jár a szerkesztőségnél...

~Prológus

A mesék úgy kezdődnek,hogy egyszer volt,hol nem volt...A legjobb történetek pedig úgy,hogy "ezt sose fogod elhinni!" Az én történetem is így kezdődik. A nevem Darcy Cox. Londonban élek amióta megszülettem. Anyukánkkal együtt éldegélünk egy társasház egyik lakásában. Apukánkkal elváltak és a bíróság Anyut nevezte ki a gyámunknak. Apu London másik felén él .Minden második hétvége az övé. Ezért minden pénteken át kell buszoznunk a húgommal ,Brooke-al egész Londonon, majd vasárnap vissza. Nagy felelősség egy 4 éves gyerekre ügyelni...
Anyukám egy jól menő hotel recepciósa míg Apukám a médiában keresi a helyét. Ezt így szépen fogalmaztam. Mondhatjuk,hogy ő egy paparazzi.
A barátommal, Mike-al minden lehetséges időt együtt töltünk.Töltöttünk..Mivel Mike egy évvel idősebb nálam ő idén érettségizett. És felvették a kijelölt főiskolájára. Ez azt jelenti,hogy sokkal kevesebb időt fogunk együtt tölteni mint eddig.
Életem feje tetejére állítása ott kezdődött mikor bementem Apu munkahelyére egy sulis feladat miatt. És vicces, de itt történt az a dolog amiről ez a sztori szól. Hogy megismerkedtem a One Direction-nel.