~8. fejezet Jó hír...de kinek?

A jövőnek szánna írtam ezt a részt :D Remélem tetszik,hamarosan a 1D-s srácok is a sztoriba kerülnek :)
Jó olvasást :) Komizni ér. xX



-Vedd fel te!-utasít és a kezembe nyomja a telefont.

-De neked kell - mondom és visszaadom. Még vagy 30-szor megismételjük ezt mire belemegyek. Felveszem a telefont. Meli közben mókus módjára szája elé rakja mindkét kezét és hatalmasra nyitja a szemét.
-Halló,tessék? Ez Melinda Gooseberry telefonja -szólok bele a készülékbe.
-Szia -szól bele egy férfi hang. Meli elkezd izgatottan toporzékolni,várja a reakciómat a tárcsázó mondanivalójára.
-Ki beszél?
-George Smith vagyok.
-Miért hívott?
-Szerettem volna Melindát értesíteni az ösztöndíj kapcsán - mosolyogva felhúzom a szemöldököm és bólintok Melinek,hogy ő az.- A jelentkezését elfogattuk. Június 17.-én jelenjen meg az Oktatási Hivatalban a papírok kitöltése végett.
-Értem,köszönjük. Visz hall -mondom. Lerakom a telefont és szomorúan ránézek Melire. Meli megdönti a fejét és lebiggyeszti az ajkát.
-Nem kaptam meg? -kérdezi és könnyek szöknek a szemébe. Átölelem.
-Sajnálom...-suttogom.- Most három évig nem foglak látni.
-Hülye -mondja mosolyogva és kibújik az ölelésemből - Nagyon vicces vagy! Ez nagyon hülye vicc volt! -mondja miközben a mosolya lassan felkúszik a füléig.
-Ha jól számolom max még  2 hónapunk van és...
-Ne mondj semmit! Minden legyen úgy,mint eddig - kér meg. Igaza van. Minden megy tovább.
-De ha most nem indulunk el, Lory megöl minket! - jut eszembe.
-Még vissza kell menjek a kulcsokért -rohan vissza a lakásba Meli.
-Miért,5 percig mit csináltál? -szólok utána.
-Tanakodtam átvegyem-e a pólóm mert nagy a dekoltázsa- jön ki az ajtón. Melinek néha olyan elgondolkodtató válaszai vannak.
-Oké,mindegy -emelem fel megadóan a kezeimet.-Menjünk már!
Melivel lerobogunk a lépcsőn,ki a bejárati ajtón. Meli,mint aki nem tudja melyik a kocsi elkezdi a levegőbe nyomkodni a kocsikulcsot.
-Miért nem megyünk oda a kocsihoz?
-Nem tudom melyik -válaszolja egyszerűen.
-Mi az,hogy nem tudod melyik? -meredek rá.
-Anya új kocsit vett, nem tudom hirtelen,hogy néz ki...-ebben a pillanatban elkezd villogni az egyik kocsi. Beszállunk az Audiba és Meli beindítja.  Száguldunk a Londoni utakon. Közben azon gondolkodom mi lesz ha elmegy. Ha elmegy ismét egyedül leszek. Igen,ott a skype meg a facebook,de az nem ugyan olyan,mintha elmennénk negyven fokba csupasz talppal bejárni Londont vagy egymásnak könyveket adni,hogy "Ez nagyon jó,olvasd el!" . Az az élmény se maradhat ki amikor dagadt a keblünk a büszkeségtől,hogy fel tudtuk szelni az uborkát.
Meli vagy 120-al repeszt. A beáramló levegő pajkosan játszik a hajammal. Az ablakon kinyújtom a kezemet.Meglepődve tapasztalom ,hogy körülbelül hatan integetnek nekem vissza. Röhögve Melire pillantok aki könnyes szemmel nézi az utat. Jobb keze a kormányon,bal pedig a kuplungon. Megfogom a bal kezét és bíztatóan megszorítom.
-Mi a baj?
-3 év! 3 év, Darcy! -mondja elszoruló torokkal.
-Sose aggódj! Nyárra úgy is haza jössz majd,meg ünnepekre - mosolygok rá.Ő gyengén visszamosolyog.
-Te vagy a legjobb barátnőm!
-Te meg nekem! -nevetek. Ránézek az órámra. Negyed órát késünk. Eddig.Ha nem kerülünk dugóba,talán 2 perc múlva ott vagyunk. Meli már mosolyogva vezeti a verdát,full hangra tekeri a rádiót.
"És most következzen a One Direction legújabb klippük száma, a Rock Meeee!" Húzza el a bemondó. Meli még hangosabbra tekeri a rádiót.
-Úgy imádom!-üvölti. Persze nem hallom,mert a dob a szívemet pulzálja. Csak a szájáról tudom leolvasni mit akar nekem mondani.  Tehát a felállás: két 17-18 éves csaj furikázik egy audiban, 1D-t hallgatva. A basszust még a nénikém is érzi Mexikóban.
 Szóval ilyen körülmények közt érkeztünk meg a New Yorker parkolójába.

~7.fejezet A hívás

Sziasztok! :) El sem hiszem,hogy lassan 500 oldalmegtekintést kap a blogom. *-* Itt a 7. rész amit az egyik  legjobb barátnőmnek küldök. :) Remélem elnyeri a tetszéseteket. Komizni ér! xX

-Nekem mennem kell,sajnálom -állt fel Conor fél óra után.
-Oké,szia - törölgettem a szemem, felálltam,hogy adjak neki egy puszit. Megölelt és látszott rajta,hogy most valami nagyon biztatót akar mondani csak nem tudott.Helyette ő is adott egy puszit az arcomra és elment.
Meli becsukta az ajtót és visszajött hozzám.
-Jól vagy? - nagyokat pislog,mint egy kiskutya. Nagyon szeretem ha így néz rám,mert akkor tudom,hogy aggódik értem és,hogy érdekli a lelki állapotom.
-Aha -törölgetem még egy kicsit a szemem.- Te,nem akartál valami anime-t mutatni a neten? -Meli szemei kipattannak. Ha tudod a megfelelő témát,hogy eltereld a gondolataid,király vagy. Barátnőm odarohan a géphez és már pötyögi is a Google-ba amit akar.Hamar beírta az oldalt és megnyitott egy képregényt.
-Mi a címe? -kérdem,miközben közelebb lépek a monitorhoz és leülök.
-Amai Akumu no Memai - mondja Meli. Felhúzom a szemöldököm.
-Lefordítanád?
-Passz.De nekem nagyon tetszik -feláll és lenyom a helyére,hogy elolvassam. Egy lányról szól aki elköltözik ,isten tudja hová. Ott él egy srcácal aki a főbérlő és a lány azt hiszi,hogy szellem. Majd egymásba szeretnek.
-Tök jó! Muti a második részt!- követelem nevetve.
-Még nem raktál fel -biggyeszti Meli a száját. Finoman kirángat a gép elől,hogy visszaülhessen.
-Annyira jó barát vagy -ölelem át oldalról. Ilyen őszinte,kedves,megértő barátom nem volt soha. Fogalmam sincs mi lesz ha megkapja az ösztöndíjat.Jut eszembe...
-Mikor értesítenek az ösztöndíjas izéről? -nézek rá.
-Azt mondták május 20. után küldenek papírt és fel is hívnak...-mondja szomorúan.
-De hát már 25. van! -kiáltok fel.
-Tudom.Ezért félek - mosolyog rám erőtlenül. -És még az értesítő levél se jött meg.
Melinek az a legnagyobb álma,hogy Japánba mehessen egy képzőművészeti egyetemre.Nagyon szépen rajzol és kiemelkedően jól rajzolja meg a manga karaktereket.Vagy anime karaktereket? Mind egy. Azokat a nagy szemű, sima bőrű szép lányokat a magazinokból.
Ha nem kapja meg összeroppan. Egész életébe erre készült. Azt hiszem hatodikosok lehettünk amikor beállított a suliba az első saját készítésű történetével. De sajnos nem fejezte be. Azóta több story-t írt,csak úgy magának,szórakozásból,újságoknak kisebb történeteket és nekem is.Egy nagyon szép történetet rajzolt a barátságunkról. Amióta nagyon jóban vagyunk több rajzot is kikuncsorogtam tőle és kiraktam a szobám falára. Majd ha egyszer én is ugyan olyan szépen fogok rajzolni,mint ő,akkor majd lemásolom őket és össze is hasonlítom.
-Úr isten! Már 4 óra! -kapok a fejemhez. - Megígértük  Lory-nak,hogy negyed ötkor találkozunk a New Yorker előtt!- Meli szeme elkerekedett és pánik roham szerűen kirohant az előszobába,ott elkezdte magára rángatni a Nike-ját.
-Mi lesz? Tapsra vársz? -nevet rám. Én is kimegyek és felkapom a tornacsukám és felveszem a dzsekim. Már épp kilépünk az ajtón amikor eszébe jut valami.
-Menjünk Anyu kocsijával! -mondja és meggyőződésem szerint az a bizonyos villanykörte a feje fölött lebeg.
-És hol a jogsid? -húzom fel a szemöldököm.
-Ha bemegyek a kulcsért akkor már elhozom a jogsimat is a pénztárcámmal együtt -érvel és meg se várva a válaszom visszamegy a lakásba. Én kint várom meg. Meli már több,mint öt perce bement a házba és már csak hat percünk maradt,hogy oda érjünk.
-Melinda Gooseberry! A te lelkeden szárad ha Lory már nem lesz ott! -kiabálom be az ajtón. Meli izgultan, toporogva jön ki az ajtón.-Mi van?Mitől pörögsz?
-Bejövő hívás...nem ismerem...-mondja izgatottan. Ekkor jut eszembe,hogy Harry-nek is megadtam Meli számát.

~6. fejezet Holnap könnyei

Hy ,evebody! :) Sok csúszással de meghoztam ezt is. Amióta nem írtam megjelent a One Way Or Another klipjük a srácoknak.Ami nagyon tetszik csak azt hiszem nincs sok köze a dalhoz :// 

Jó olvasást! Véleményért,kommentért nem harapok! xX

       Conor kb. fél óra múlva visszatért a főhadiszállásra. Hozott sört,bort,rumos golyót, magának cigit és tejet. Mivel Meli út közben felhívta,hogy akkor már azt is hozhatna mert nem volt náluk otthon. Elég vicces lehetett oda állni a pénztár elé egy csomó piával és egy kis tejjel.
Miután Conor kicuccolt a konyhába levágódtunk a kanapéra. A dohányzóasztalra minden kipakolva. Meli közbe felöntötte a vörösbort kólával amíg én csökkentettem a rumos golyók létszámán.Conor kényelembe helyezte magát,hogy ő is első kézből halhassa mi történt. Mert,mint ahogy értesültem Meli már el is mondta neki amíg tejet "rendelt".
Barátnőm a kezembe nyomta a hígított bort majd lehuppant mellém. Conor addig felbontott magának egy dobozos sört és mindketten figyeltek. Nem tudtam hol kezdjem a mesélést. Conor ,látva a bizonytalanságom unatkozni kezdett ezért elővett egy szál cigit és rágyújtott. Egy mély slukkot szívott majd kifújta a szürke füst felhőt.
-Azonnal nyomd el vagy menj ki a teraszra!-kiabált Meli rá. A srác annyira megijedt a hirtelen támadás miatt hogy kiejtette kezéből a szálat. Egyenesen rá a szőnyegre. -Idióta!-és már nyúlt is Meli érte ,hogy felszedje mielőtt még kiperzseli az anyagot.
Látni őket veszekedni felemelő élmény. Gonoszságnak hangzik de ők nem úgy veszekednek mint a rendes emberek.Inkább hasonlítanak egy óvodás gyerekpárra. Tehát ölembe vettem a popcorn-t és figyeltem amint egymást nyúzzák. Hirtelen Melinda Conor-ra ugrott mert a srác nem ismerte el,hogy Melinek igaza van. Meli ezt nem vette jó néven és ki akart állni az igazáért. Ezért bírom ha összekapnak. Nem vérre mennek,de legalább nagyon látványosan teszik. Úgy 10 perc múlva Meli leszállt a megtépázott haveromról aki végül is beismerte ,hogy ő a hibás. Pedig Melire kente,hogy ő ijesztette meg,ebből következtetve ő csak áldozat.
-Rekord. Máskor 8 perc alatt engedsz neki -röhögtem még egy pillantást vetve az órára.Nem válaszolt csak  haját igazgatta mielőtt még valamilyen paparazzi lekapja és címlapra kerül.
-Akkor elmeséled vagy hagyod,hogy először a fotelt is felégesse?- kérdezte barátnőm amíg ő is megigazította magán a ruhát.
-Az egész az szerkesztőségen kezdődött...

* 1 óra múlva
-Hát ezt nem hiszem el!-kiabálta izgatottságában Meli.-Nem hiszem el,hogy megadtad a számom neki!
-Várj!Most nem értem,hogy baj vagy király?-kérdeztem mosolyogva.
-Ez egy zseniális ötlet volt! Imádlak!-ugrott a nyakamba.-És akkor most mi van Mike-al?
-Nem tudom -néztem csalódottan a levegőbe. -Elég szarul esik,hogy pont Harry lesz az "oka"-mutattam idézőjelet az ujjaimmal.
-Sajnálom -mondta Conor és közben egy újabb cigarettát akart meggyújtani.
-Hát ez nagyon őszintén hangzott!-nyújtotta rá a nyelvét Meli. -Ő nem értheti,fiú -legyintett amivel engem akart megnyugtatni.
-De megértem. Én is voltam már túl szakításon.-szólt köbe az említett srác.
-Darcy nem szakított még!- mondta Meli.
-Még..-suttogtam és előtört belőlem a zokogás. Ebben a pillanatban esett le mi történt. Hogy a barátom,a másik felem lehet,hogy soha többé nem lesz az enyém. Hogy a közös múlt,az emlékek már nem lesznek olyan édesek,mint azelőtt.
A többiek azt se tudták mi történik. Az egyik percben nevettem és mégis,egy perc alatt a hangulatom 180 fokos fordulatot vett. Mindent elcsesztem azzal,hogy beszálltam abba a kocsiba és ,hogy megöleltem Harry-t.
Meli próbált megnyugtatni és vigasztalni miközben a karjaiban sírtam. Az összes emlék végig futott az agyamon. Elsőnek a legkedvesebb. Mikor együtt nyaraltunk a camping-be. Mintha nem is tavaly,hanem tegnap lett volna. Este mikor együtt néztük a csillagokat.
-Nézd a csillagokat!- mondta Mike.
-Nézem.
-Az a baj az emberekkel.hogy a legtöbben néznek és még se látnak. Te látsz is?
-Téged megláttalak aznap amikor találkoztunk -fordultam felé mosolyogva.
-Én a te szemeidet is látom amik szebben ragyognak,mint azok a csillagok az égen-suttogta majd finom csókot lehelt ajkaimra.
Aznap este végtelenül boldog voltam,hogy van nekem. Akkor este azt éreztem, a világon nincs semmi gond.
És most,itt ülve,mégis úgy érzem azok az idilli pillanatok nem fognak déjà vu-t okozni soha többet.

~5. fejezet A harmadik meglepetés

Hy everbody! Majd sok minden ki fog derülni a továbbiakban. :)
Szóval nem baj ha nem értenétek az utolsó két mondatot. xd  Jó olvasást! Kommentelni ér! xX

Meli háza alig pár sarokra volt. Közel laktunk egymáshoz,ez volt a szerencsénk.
Lassan ballagtam felfele a még mindig világos utcán. Még csak szeptember közepe volt,szóval még mindig későn sötétedett. A levegő nagyon fülledt volt ezért nagyon nehezen tudtam levegőt venni. Nagyon király,hogy estére szokott megjönni a nagy meleg. Egész nap kellemes idő volt.Így estére mindig meg lehet dögleni a melegtől.
Szóval.Lassan ballagtam a meleg betonon. Ezen elmosolyodtam.Nyáron Melivel együtt mentünk ezen a járdán a 40 fokos hőségben. A meleg miatt megolvadt a beton és szinte tocsogott. Melivel úgy döntöttünk versenyzünk a kis boltig. Én mivel gyorsabban futok nála simán lehagytam. Mikor visszafordultam ő jó néhány méterre állt és csak visított,hogy nem bír menni. Akkor vissza mentem. Majd meg fulladtam a nevetéstől mivel Meli beleragadt a papucsával az olvadt betonba.
Séta közben elértem az eset helyszínéhez is. A papucs ugyan nem,de a lábnyom még mindig ott volt. Bele írva a dátummal.Azt egy bottal írtuk bele.Az is elég körülményes volt mivel talán fél óráig a megfelelő botot kerestük.
A gondolatmenetemből egy éles hang zökkentett ki. Az út test másik oldaláról egy srác integetett és kiabált,hogy menjek oda hozzá. Megijedtem. Futásnak eredtem az utcán.Reméltem nem fog követni. Nem ismertem fel és azt hittem nem is ismerem a fiút,férfit,srácot,jaj, mindegy is...
Már csak egy sarok.Még mindig futottam.Hátra néztem és szerencsétlenségemre követett. Nem bírtam tovább szusszal. Nem bírtam futni. A sírás kerülgetett a nap miatt és ráadásul pánikba voltam esve. Megálltam és gyors tempójú sétával akartam tovább menni de mire kifújtam magam utolért.Pár méterre volt,gondoltam akkor megfordulok. Végül is már mindegy volt. Ha rosszat akar orrba vágom vagy sikítok,hogy tűz van és akkor talán hülyének néz. De ezeket a számításokat hamar elvetettem.
Mikor megfordultam rosszul számítottam ki milyen messze van ezért nekem jött. Mindketten felbuktunk. Gondolkodás nélkül elkezdtem püfölni a földön fekvő srácot.
-Azt hiszem nem így szoktuk üdvözölni egymást- mondta miközben a kezével próbálta védeni magát. Hirtelen leállt a kezem. Csak úgy magától. Egy pillanat se kellett amíg felidéztem ki lehet. A kezeit elvettem arca elől és felsikítottam.
-Ne haragudj! -ráncigáltam fel a földről és elkezdtem leporolni a pulcsiját.-Te vagy ma a 3. meglepetésem!- mentegetőztem.Az első a 1D a szerkesztőségnél, a második Mike nálunk. Logikusan a harmadik a vele való találkozás.
-Gondolom mert általában puszival szoktál köszönni és nem ököllel -nevetett.Nevetése olyan érzés volt mint ha visszakaptam volna valamit amit elvettek tőlem. Üdítő érzés volt újra hallani a nevetését. Talán már fél éve nem is találkoztunk. Nem csoda,hogy alig ismertem fel Conor-t.
Végre kapcsoltam,hogy az üdvözlő puszimra vár szóval adtam neki egyet. Elégedett volt,hogy sikerült megértetnie velem a szándékát.
-Rég láttalak -öleltem át. A nap fénypontja volt ,hogy összefutottunk.Szó szerint.
-Én is- ölelt vissza. Az érzés leírhatatlan volt. Annyira boldog voltam,hogy újra érezhettem őt. Eszembe jutott Harry és Mike. Hogy egy ölelés mennyi gondot okozhat. Úgyhogy lassan elhúzódtam tőle.
-Melihez mész? -kérdezte miközben a hajamat a fülem mögé tűrte. Erre a gesztusra inkább úgy reagáltam,hogy azt a tincset visszaraktam a helyére.-Nem változtál -nevetett.
-Igen,Melihez megyek.
-Elkísérlek.- és elkezdtünk együtt menni a ház felé.

~10 perccel később
 -Úristen,úristen,úristen -sikított Meli. -Nem hiszem el- most már fel is állt a laptop elől és elkezdett ugrálni.
Én és Conor zavartan néztük a reakciót. Oda ültem a gép elé és nem tudtam nem észre venni. Harry bekövette Melit. Nagyjából csak fél órája történt a botrány. Mikor haza ért első dolga az volt,hogy bekövesse őt? Ez azért elég fura.
Most már Conor is kíváncsi lett. Oda ült mellém és együtt tanulmányoztuk a képernyőt.
-Ezt meg kell ünnepelni-lelkesedett Meli. -Hozok kólát és chipset. -és kirohant a szobából.
-És tegyél mellé pónis gumicukrot is!-kiáltott utána Conor. Felvettem a figyelmeztető tekintetem és Conor-ra néztem. - Így akar kirúgni a hámból? Eleve az ünnepelni való is nevetséges-röhögött.
-Neki Harry egy bálvány. Akit isteníthet. Neki ez nagy dolog ráadásul nem mehetünk le sörért mert nem is adnának.- magyaráztam mosolyogva és a végére én is elröhögtem magam mert nekem is leesett Meli milyen jelentéktelen ügyet akar megünnepelni.
-Ti nem.-vonogatta a szemöldökét Conor - Mindjárt jövök.-és elindult a kabátakasztóhoz. Felvette a kabátját és indulni készült.Utána rohantam,hogy megkérdezzem mire céloz. De mire oda értem eszembe jutott a válasz. Conor már tizennyolc. Neki adnak.
-Akkor hozz egy doboz rumos golyót is!-kérleltem.
-Hozok kettőt -kacsintott és már kint is volt az ajtón.
-Conor?-ért be Meli a konyhából. Kezében egy nagy tálca tele chipsel ,gumicukorral,csokival és egyéb otthon talált hizlaló izékkel.
-Elment sörért és rumos csokiért-vontam vállat és visszamentem a géphez. Leültem és bejelentkeztem a saját twitter fiókomba.A rengeteg követőim (régebben 6) eggyel többen voltak. Megnéztem ki a hetedik követőm.De már tudtam. Harry engem is bekövetett. Egy tömör és lényegre törő üzenetet kaptam tőle: "Szia :)"
Hát így kezdődött az egész lavina.Ezzel az egy szóval ,ami sok mindent eldöntött eldöntött a következőkben.

~4. fejezet Kakasviadal

Sziasztok! :) Látom sokat nézitek a blogot.  :) Meghoztam az új részt. Valószínű,hogy mostanában gyakrabban tudok írni nektek. Örülnék pár kominak vagy valamilyen reakciónak. :)

Mike dühösen közeledett felénk. Olyanokat trappolt,hogy azt hittem betörik a beton.
Harry is észre vette és gondolom sikerült megértenie miért húzódtam el tőle. Pedig Mike-tól nem kellett volna ennyire megijednem. Soha nem volt erőszakos,agresszív.Egy igazán kedves és barátságos embernek ismertem meg. Nem értettem miért akadt ki ennyire.Vagy talán még is..
Egyre közelebb ért. Harry továbbra is zavartan engem bámult,hogy majd én csinálok valamit de nem tudtam semmit tenni. Megmerevedtem,mint egy kőoszlop.
-Ez ki? Mit keres itt? Miért van itt?-ordította méterekről. Nem néztem rá csak egyszer. Amikor már pár lépésre volt. A feje lángolt, nyakán az erek kidagadtak, kiverte a víz. Nem tudtam mit feleljek hiszen úgy se hitte volna el.
-És már másodszorra fordul elő!-ordította a képembe.
-Nem érdemli meg,hogy ordíts vele.- szólalt meg Harry a háta mögött. Mike komótosan megfordult és cinikusan a képébe röhögött.
-És te ki vagy? -mérte végig. Majd irritáló mosolya lefagyott az arcáról mikor belé hasított a felismerés.- Pont vele?- fordult újra felém.- Styles? Bárkivel el tudtalak volna képzelni csak vele nem.
-Én nem vagyok vele.-motyogtam.
-Ahogy Conor-al sem voltál, ugye?-fintorgott. Hát erre nem tudtam mit mondani. Az is úgy,mint ez, félreértés volt. De akkor se hagyta,hogy megmagyarázzam. Akkor volt hajlandó velem beszélni ha bevallom, megcsaltam. Erre persze sose került sor mert végül is nem bírta tovább a kőszívű szörny szerepét,szóval engedett és elfelejtettük.
Ezt viszont nem fogja megint elfelejteni. Ha ezt most meg nem magyarázom akkor vége a kapcsolatunknak. Már pedig nem fogok szakítani Harry miatt.
-Nincs köztünk semmi,csak haza hozott mert lekéstem  buszt.
-Meglepő - mosolyodott el megvetően.
-Már pedig nincs semmi köztünk te idióta.- lépett közelebb Mike-hoz Harry. Első gondolatom: a filmben így kezdődnek a kórházba kerülős verekedések. Ha most elkezdik egymást ütni-vágni akkor én fogok kórházba kerülni. Agyvérzés miatt.
-Idióta? Te mondod aki énekesnek mondod magad és csak ennyire vitted? Nem én voltam hülye az élethez. Ezért választottál olyan foglalkozást amihez nem kell ész. - itt telt be a pohár. Amíg Harry be nem húz Mike-nak egyet addig kell megállítanom őket. De már késő volt. Harry ökle Mike arccsontjával találkozott egy futó pillanatra mert közbe a barátom már a visszaütés hevében volt. Ökle Harry bordáit találta el teljes erőből.Nem csodálom,hogy Harry a földre rogyott.
-Ennyi telik tőled,öcsi? -röhögött Mike.
-Azt csak hiszed.- és egy mozdulattal kihúzta Mike alól a lábát. Fordult a kocka.Harry ismét állt és rúgni készült. Mike arrébb gurult mielőtt Harry agyon taposta volna és felállt.Ott álltam,mint egy szerencsétlenség. Nem tudtam mit mondjak.
-Fejezzétek be mielőtt megölitek egymást!-ordítottam teljes torkom szakadtából de semmi. Tovább folytatták a verekedést. Alig láttam valamit. Mire észbe kaptam mindketten kék-zöld foltosak voltak. Azt sem tudtam mit csináljak. Harry ismét a földön volt és Mike lendítette a kezét.
-Nem!-álltam közéjük. Mike keze megakadt a levegőben. Nem értette mi történik.Ahogy én sem.-Tudjátok egyáltalán miért verekedtek? -ordítottam a kérdést amit én is szerettem volna megtudni.
-Idiótának nevezett!- ordította Mike.
-Ő meg hülyének,na bumm.- porolta le magát Harry. Két gyerek.Két reménytelen gyerek.
-Ahhoz képest te kezdted!-fordultam felé vörös fejjel.-Ha nem akarsz supra lenni akkor most nem lenne semmi baj!-éreztem,hogy elönt a düh. Tényleg nem lett volna semmi baj ha Harry nem lett volna olyan makacs és nem erősködik.
Egyikük se szólt egy szót se. Csak álltak,mint két cövek. Senki se szólt. A pár percnyi csönd után végre sikerült mondanom valamit.
-Mindketten tűnjetek el!- suttogtam.
-De én...-kezdte Mike.
-Mondom tűnj innen! Látni se akarlak titeket!
Lassan sikerült megérteniük,hogy mit akarok.Nagyon haragudtam rájuk.Mike nem bízott bennem,ráadásul Harry volt ennek a kiváltó oka.
Mindketten elmentek én pedig felrohantam a lakásba. Anya még javában dolgozott de a babysitter természetesen ott volt és vigyázott Brooke-ra. Halkan beosontam a szobámba. Sikerült észrevétlenül bemennem.
Mi az első dolog ha bántalom ér? Nem, nem anyut hívod..hanem a legjobb barátnőd. Kikerestem Meli számát a címjegyzékből és tárcsáztam. Pár csengés után fel is vette.
-Jó napot, most nem érek rá tanulok.-mondta illedelmesen a telefonba. Majd nem elröhögtem magam,pedig sírni lett volna kedvem. Meli telefonja ugyan is nem jelzi ki a számot,hogy ki hívja mert elromlott vagy szoftver hibás vagy valami. Ezért mindig így köszön a telefonba,hogy ha esetleg az anyja hívná.
-Jó napot kívánok!-röhögtem bele a készülékbe mert már nem bírtam tovább. Ha akarta Meli, ha nem, mindig megtudott nevettetni.
-Nem vicces!Oké? Anyu azt mondta majd hív. Azt hittem te vagy az.-mentegetőzött. De ez semmit nem javított az általam felfogott dolgokból. Nagyon szórakoztatónak találtam ezt az egészet.-Minden oké? -szólt bele aggódva. Ekkor jutott eszembe miért hívtam és már is elillant a jó kedvem.
-Nem. Mike és Harry összeverekedtek.
-Kicsodák?!-üvöltötte a vonal másik végéből.
-Harry Styles és Mike Cucumber, itt,a házunk előtt majdnem megölte egymást!-ha mérges voltam Mike-ra akkor megkapta az uborka nevet. Valahogy ráragadt az elmúlt egy év során. Még Melivel találtuk ki az első veszekedésünk után,hogy ez lesz a neve,ha mérgesek vagyunk rá.Bevallom,kicsit gyerekes ez az uborkázás de azért szerintünk vicces volt.
-St...St...Styles?!-visított a telefonba. Arról megfeledkeztem,hogy mi jön elő Meliből ha meghallja imádott bandájának egyik tagjának a nevét.Előjön belőle a....mit is szokott mondani? A directioner.
-Igen.
-Ezt személyesen kell hallanom. -hallottam,hogy mosolyog.
-Te ezen mosolyogsz? Ne szórakozz már,vészhelyzet van. Felmegyek hozzátok és elmesélem.
-Okééé.-és minden köszönés nélkül kinyomta.Gondolom az anyja hívta a másik vonalról.
Összeszedtem a legfontosabb cuccaim.Mielőtt elindultam volna megetettem Beat-et ,az aranyhörcsögömet majd ismét kiosontam az ajtón. Levágtattam a lépcsőházba,onnan le a bejárati ajtóhoz. Onnan pedig ismét a nyílt utcára ahol bármi megtörténhet.